24928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágnesekhez való vas- és aczél- öntvénydarabok előállítására

24928. szám. VII/g. OSZTÁLY. Eljárás mágnesekhez való vas- és aczélöntvénydarabok előállítására. deutsch siegfbied mérnök floridsdorfban és hoghhauser ottó kereskedő bécsben. A szabadalom bejelentésének napja 1902 február hó 24-ike. Megjelent 1902. évi augusztus lió 6-án. MAGY. g|g| KIR. szabadalmi llmf hivatal SZABADALMI LEIRAS A jelen találmány tárgyát mágnesekhez való vas- és aczélöntvények, tehát aránylag igen sűrű öntvények előállítására szolgáló eljárás képezi, mely öntvények a mágneses erővonalak átjárásával szemben csak igen csekély ellenállást gyakorolnak. Ezen czélt azáltal valósítjuk meg, hogy az öntvényt mágneses erővonaláramok folytonos behatása alatt hagyjuk megmerevedni, mely áramok külön szolenoidokban, tehát szekundér úton, vagy esetleg primér úton is állíttatnak, elő. Az eljárás foganatosítása a mellékelt rajzon két különböző kiviteli alakban van föltüntetve, és pedig az 1. és 2. ábrán mágnesrudak, vagy rúdmágnesek, a 3. és 4. ábrán pedig mágnesállványok előállítására; mindkét rendbeli berendezés hosszmetszetben és alaprajzban van föltüntetve. Az 1. ábrán föltüntetett elrendezésnél egy jó (a) elővonalvezetőben (például kovácsvasban) egy (b) szolenoid segélyével erővonaláramot létesítünk, mely a (c—d) sarkok közé öntött folyékony vasanyag által záratik. Az erővonalak befolyása alatt az egyes elemi mágnesek a kivánt helyzetet foglalják el, úgy hogy az említett behatás után, mely az anyagban a beöntés pillanatától a teljes megmerevedésig, illetve körülbelül 200° C.-ra való lehűlésig működik, abban remanens mágnesség marad viszsza, mely a telítési pontot meglehetősen megközelíti, Eltekintve a nagymérvű remanens mágnességtől, mely a dinamók építésénél csekély jelentőséggel bir, a fönt leírt módon előállított anyag azon tulajdonsággal bír, hogy az erővonalak irányító hatásával szemben úgyszólván semmi ellenállást sem gyakorol, minek következtében egy bizonyos számú erővonal létesítésére kevesebb ampéretekerületre van szükség, mint az eddigi mágnesanyagoknál. Ezen eredmény elméleti magyarázata a következő: Azáltal, hogy körülbelül az összes elemi mágnesek egy és ugyanabban az irányban feküsznek, tehát az erővonalak tovavezetésére nem vesznek el, a nyert vezetőkeresztmetszet a rendesnél nagyobb elméleti keresztmetszetnek tekinthető, miért is egyenlő munkakifejtés (ampéretekerületek) mellett ugyanazon keresztmetszetben több erővonal juthat érvényre. Az 1. és 2. ábra egy oly elrendezést mu