24864. lajstromszámú szabadalom • Automata elektromosság számára
7. ábra a 2. ábrában föltüntetett szerkezet egy részletét más helyzetben ábrázolja. A tokban foghatóan ágyazott (1) tengelyre az automata mellső oldalán az (1') fogantyú van erősítve és pedig czélszerűen úgy, hogy a kapcsolót csakis balra lehessen forgatni. Az (1) tengelyre a (2) korong a (3) kapcsolólúd és a (Z) alakú (4) rész van fölékelve. A (2) korong az (5) oldalsó karral van ellátva, mely rúgó behatása alatt álló kétkarú kilincscsel van fölszerelve. Ez a (6) kilincs arra való, hogy az (1) tengelyen levő (8) korong (7) fogába kapaszkodhasson. A (8) korong a (9) nyúlvánnyal van ellátva és a (10) zárókerékkel, valamint a(ll) rúgónak belső, a rajzon föl nem tüntetett dobjával merev összeköttetésben áll. A rúgó ismert módon egyik végével az említett belső dobhoz, másik végével pedig a tokon szilárdan megerősített (12)rúdlioz csatlakozik. A (10) zárókerék fogaiba a rúgóhatás alatt álló (13) kilincs kapaszkodik, mely a (14) fogaskerékhez van erősítve. A (14) fogaskerék sokszoros áttétellel ismert módon (2. ábra) a (15) akasztókerékre hat, mely az oldalsó (29) peczekkel ellátott (10) lengőt működteti. A (3) kapcsolóhíd a (17) és (18) fix kontaktusokkal együtt működik és állásának megfelelően ismert módon vezető összeköttetést létesít, vagy azt megszakítja. A híd mindkét oldalán egy-egy (19) rúd van mereven megerősítve. A (Z) alakú (4) darab, a rúgóhatás alatt álló, forgatható (20) karral működik együtt, mely szabad végén (21) kampóval, valamint (22) pálczával van ellátva. A (17) kontaktuson csúszik a (23) segédkapcsoló, melyet a (24) rúgó állandóan jobbra billenteni, vagyis kikapcsolni igyekszik (3. ábra). A (23) segédkapcsoló szabad végén el van látva a (25) orral, melybe egy forgatható (26) kampó kapaszkodhatik, továbbá a (27) karral és (28) toldalékkal. A (27) kar a (19) pálczák pályájában fekszik, míg a (28) toldalék a (20) kar (21) kampójába ütközhetik. Az ismertetett kapcsoló és óramű működési módja a következő: Ha a kapcsolót bekapcsoljuk, vagyis a 3-ábrában föltüntetett árammentes helyzetből a nyíl irányában forgatjuk, akkor első sorban az egyik (19) pálcza a (27) karba ütközik és ennek következtében a (23) segédkapcsolót záróhelyzetbe hozza, melyben azt a (26) kampó rögzíti Ezután a (3) híd azon helyzetbe jut, melyben a (17) és (18) kontaktusokat egymással összeköti, minek következtében áram juthat az áramkörbe, mint az a kapcsolásból (3. ábra) látható. Mihelyt a (26) toldalék a (21) kampót szabaddá, tette emelkedik a (20) kar és ezzel együtt a (22) pálcza, mely előbb a (16) lengő (29) peczekjére támaszkodott és ezáltal a lengőt zárta. A kapcsoló bekapcsolása közben a (6) kilincs (2. és 7. ábra) hasonlóképen a berajzolt nyíl irányában mozog. Eközben az a (8) korong (7) fogára fekszik és a (8) korongot szintén forgatja és ezzel az óraművet fölhúzza. A (6) kilincs működése megszűnik, mihelyt szabad vége egy a tokon megerősített (30) görgővel jut érintkezésbe (7. ábra) a mi az (1') fogantyúnak 90°-kalvaló elforgatása után áll be. Most már a kapcsolót tovább forgathatjuk, vagyis azt újból kikapcsolhatjuk a nélkül, hogy az az óramű befolyásoltatnék. Miután az óramüvet az ismertetett módon fölhúztuk, az megindúl, minthogy lengője fölszabadúlt. Az áram minden kikapcsolásánál a (4) Z darab a (20) kart leszorítja és így a (l(i) lengőt megállítja. Ezen megszakasztás mindig olyankor történik, mikor a lengő lengésnek legszélsőbb helyzetében van. Ennek következtében az óramű a megakasztás megszűnése után mindig magától megindúl. anélkül, hogy kívülről jövő külön impulzusra volna szükség. Hogy az óramű soha teljesen le ne járhasson, minek folytán az magától újból meg nem indúlna, a berendezés olyan, hogy az valamivel lejárata előtt önműködőlég megállíttatik. Erre való a (9) toldalék a (8) korongon, melyen a hajlított (31) kar nyugszik. (2. ábra) Ez a (31) kar a (26) kampóval együtt
