24838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektromos hullámok gyöngülésének csökkentésére

— 2 -hangvilla behatása alatt a levegőben kény- i szerített hullámzást végez; a 3. ábra ugyanazon berendezést ábrázolja, a midőn a zsinór a kényszerített hullámzást oly közegben végzi, mely közeg a zsinór hullámzásának észrevehető ellenállást fejt ki; a 4. ábra egy váltakozó áramú fejlesztő egy vezetékkel, mely abból kiindul és csak egyik végén van a földdel összekötve; az 5. ábra egy elektromos hullám vázlatos föltüntetése, mely hullám 4. ábrabeli vezeték mentén megy, ha az áramforrás egy sinuszoidalikus elektromótorikus erőhullámot visz át a vezetőre; a 6. ábra egy az 1. ábrához hasonló lengés vázlatos föltüntetése, azonban oly zsinórral, mely súlyokkal van megterhelve, mely súlyok a zsinór hosszában egymástól egyenlő távolságban vannak elosztva; a 7. ábra ezen zsinór hullámainak föltüntetése, ha a zsinór a hangvilla befolyása alatt oly közegben végez lengéseket, mely a zsinór lengései ellen észrevehető ellenállást fejt ki; a 8. ábra egy vezeték föltüntetése, melyet a későbbiekben rövidhullámvezetéknek fogok nevezni; a 9. ábra egy ily rövidhullámvezeték megváltoztatott alakja; a 10. ábra egy úgynevezett megterhelt vagy egyenlőtlen vezetéket tüntet föl, melyet reakczancziás vezetéknek is neveznek; a 11. és 12. ábrák a készüléknek nézetei és pedig a 11. ábra egy transzformátor metszete, melynek vasmagja vékony lemezékből van összeállítva és a 12. ábra egy ily transzformátor oldalnézete; a 13. ábra egy vezeték vázlata, mely egymással indukálólag összekötött szakaszokból áll, a mennyiben ezen szakaszok a letekercselt reakczancziás tekercsek tekercseléseit magukban foglalják; a 14. ábra kettősen tekercselt reakczancziás tekercseknek egy vezetékben való alkalmazását tünteti föl, a midőn a tekercsek különböző, egynemű tekercselései egymásután az egyik vezetékben fekszenek, míg a , . többi egynemű tekercselések egymásután a visszamenő vezetékbe vannak zárva. Elektromos hullámoknak hosszú vezetékekben való tovaterjedése elméletének f'őeredményeit a következőkben röviden fogom ismertetni, hogy a jelen találmány jellemző momentumait kellőképen megvilágítsam. Egy mechanikai analógia a mondottak tisztázására nagyban hozzájárulhat. Az l. ábrabeli vázlatban (1, 2, 3) egy hangvillát jelöl, mely nyelével egy falba szilárdan van beerősítve. A (2) villaág szabad végén egy súlyos hajlékony zsinór van megerősítve. Ezen zsinór egy bizonyos feszültséggel bír és másik vége (12)-nél szilárdan van megerősítve. A zsinór egyensúlyi helyzete a (2—12) kettős vonal által van jelölve. Ha már most a hangvillát egy elektromágnes segélyével vagy más módon rezgésbe hozzuk, akkor a zsinór a rezgésben részt vesz és a zsinór lengései kényszerített lengések, melyek a hangvilla rezgéseit követni kénytelenek. Más szóval a zsinór lengései a hangvilla lengéseivel megegyeznek. A következőkben a lengések két főalakját fogom leírni. A stationár vagy álló hullámok a 2. ábrában vannak föltüntetve. Ezen alak akkor áll elő, ha a belső és külső súrlódási ellenállás oly csekély, hogy elhanyagolható. A hullámok nem csökkenő kilengéssel a zsinór mentén haladnak, tehát a hangvillától jövő közvetlen hullámok és a (12) szilárd ponttól jövő reflektáló hullámok ugyanazon kilengéssel fognak bírni és így azok interferencziája következtében stationar vagy álló, (4, 5, 6, 7, 8,9, 10, 11, 12) hullámok fognak keletkezni. Ha ellenben a belső és külső súrlódási ellenállás nem csekély, akkor egy tovaterjedő mérsékelt hullám keletkezik (3. ábra). A hullám kilengése (2 12) felé terjedő útján folytonosan csökken és pedig a súrlódási ellenállás következtében. A visszatérő hullám, a (12) pontnál való reflekcziója után, miután gyöngébb előrehaladónál, ezzel nem képezhet álló hullámot. A zsinór tehát a i szemlélőnek nem nyújt határozott hullám-