24742. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági készülék vasúti váltókhoz
tuskó fölliletének megfelelő lerézselésekkel bírnak. Ha a váltó jól el van zárva, úgy a pedál lenyomása folytán működésbe hozott (h) fej az (a) tuskót egyszerűen csak rögzíti állásában és igy a vonat áthaladása alatt megakadályozza azt, hogy a váltó időelőtt elmozdulhasson a beállításnak megfelelő helyzetből. Ha ellenben a váltó nincs tökéletesen zárva, akkor a (h) fej, fölemelkedése alkalmával mindenekelőtt az (a) tuskót hozza működésbe s azt az egyik vagy másik oldalra eltolja s ez által a váltónak jobbvagy balfelé való tökéletes záródását biztosítja s azt ezen állásábau, mint már föntebb előadtuk, a vonat áthaladásának ideje alatt rögzítve tartja. A szivattyúszerkezet, mely a váltó kikapcsolását szabályozza, oly módon működtetik, hogy az (a) tuskót a (h) ütközőfej egy ideig még azután is rögzítve tartja, a mikor már a kerék az (e) pedált és a váltót elhagyta. Az (a) tuskó kikapcsolását ugyanis, mi az (e) pedálnak (j) rúgó által való fölemelése folytán különben azonnal bekövetkeznék, lassanként csökkenő ellenállás segélyével kell szabályozni. Ehhez képest az (e) pedál fölemelkedését egy (k) szivattyú vagy hydraulikus fék működésével hozzuk kapcsolatba, melynek dugattyúrúdja összeköttetésben áll a (d) emeltyűnek egy (1) karjával. Ezen (k) hydraulikus fék áll két vízszintes (m n) hengerből, mely egy közbenső (o) kamra által választatik el egymástól. Az (m n) hengereken a (p) és (q) dugatytyúk mozognak, melyek közös (r) rúdra vannak szerelve s a két dugattyú között egy kúpos (s) szeleptest van elrendezve, mely az (m) hengernek az (o) kamrával szomszédos nyílását, az (u) villára támaszkodó (t) tekercsrúgó hatása alatt, zárva tartja. Az (r) dugattyúrúdnak azon szakasza, mely az (s) szeleptestben csúszik, különböző nagyságú (v w x) kimetszésekkel van ellátva, mint ez a 2. és 3. ábrákon látható, melyek a szeleptest és a dugattyúrúd között különböző keresztmetszetű nyílásokat hozhatnak létre. A szivattyúnál a két dugattyú között lévő teret valamely folyadékkal (pl. gliczerinnel) töltjük meg. Ezen készülék működése a következő módon történik: Midőn a pedált az áthaladó jármű kereke lenyomja, ez által a (p) dugattyú előretolatik s ez e közben az (m) hengerben lévő folyadékot az (o) kamrába szorítja, míg a (q) dugattyú a folyadékot beszívja az (n) hengerbe, mikor is az (s) szeleptest fölemelkedik, hogy a folyadéknak szabad útat adjon s egyidejűleg a (h) ütközőfej kapcsolatba jut az (a) tuskóval vagy tömbbel, a mint az az 1., 4. és 6. ábrákon látható. Ha a (p) dugattyú, hengerének fölső, ill. belső vége közelében áll, az (s) szelep a dugattyúrúdnak (w) kimetszésével áll szemközt s ugyanekkor szintén zárva tartja a (t) tekercsrúgó hatása alatt az (m) hengernek az (o) kamrával szomszédos nyílását. Midőn a pedálra megszűnik nyomás hatni, a (j) rúgó azonnal működésbe lép, azon czélból, hogy előbbit fölemelje kezdeti állásába és egyszersmind, hogy az (a) tuskót szabaddá tegye. Azonban az említett rúgónak ugyanekkor a (p q) dugattyúkat is vissza kell vezetni kezdeti állásukba, a mihez föltétlenül szükséges, hogy azon folyadékmennyiség, mely előzőleg a (p) dugattyú által az (o) kamrába szoríttatott, visszatérjen az (m) hengerbe, a mi azonban először csakis a csekély keresztmetszeti területtel bíró (w) nyíláson át történhetik s csakis később a bővebb (v) kimetszésen át. A dugattyúknak kezdeti állásukba való visszatérése tehát, a mivel összefüggésben áll a váltó szabaddátétele, kezdetben lassabban, később pedig gyorsabban történik. Ha a (j) rúgó feszültsége az (y) csavar közvetítésével módosíttatik, úgy egyszersmind módosíttatik azon időtartam nagysága is, mely a váltó szabaddátételére szükséges. A rézsútos (x) kimetszós azon czélból van a dugattyúrúdon alkalmazva, hogy a készülék akkor is tökéletesen működjék, ha a (p) dugattyú nagyobb útat tenne meg a rendesnél, pl. annak következtében, mert az illető kerekek magasabb nyomkarimával bírnak a szokásosnál s ennek következtében
