24683. lajstromszámú szabadalom • Hajózási csatorna vasút-tömegárúknak tehervonati sebességgel történő szállítására
- á -Az (1) alapfalak koronáira a (3) födémszerkezet van szerelve, mely elég széles ahhoz, hogy azon a vontató lokomotív vezetésére szolgáló vágányokat lefektethessük és elég szilárd ahhoz, hogy azon közönséges vasúti forgalmat lebonyolíthassunk. Ezt a (3) födémet a (4) vízszín fölött oly magasan rendezzük el, hogy a csatornán a nem terhelt hajók is akadály nélkül áthaladhassanak. Az (1) alapfalaknak, illetőleg pilléreknek a csatorna két hajóútja felé fordult oldalán a hajók vezetésére szolgáló berendezések — legelőnyösebben az (5) vezetősínek — vannak alkalmazva, melyeken a legelőnyösebben vezető hornyokkal ellátott (6) vezetőkerekek futnak, ezek (7) tengelyei beállíthatók, a (8) hajók oldalfalain alkalmazott vezetékekben vannak vezetve és rúgónyomás alatt állanak. Ily vezetőberendezések ugyanabban a magasságban a hajóút másik oldalán is vannak alkalmazva a (9) tartókon. A (8) hajókat abban az esetben, melyben a zsilipkamarákat és forgatható zsilipkapukat el akarjuk kerülni, a vasúti járművekhez hasonlóan (10) kerekekkel szereljük föl és ebben az esetben, minthogy az egyes hajókat vonatokká állítjuk össze, az egyes hajókat csak akkorára szerkesztjük, hogy az egyes hajók által kiszorított víz súlya 40 tonnánál nagyobb ne legyen. A (11) vasúti síneken fut a (12) elektromos vagy gőzlokomotiv, mely a csatornában úszó (8) hajókat vontatja. Minthogy a lokomotív a (8) hajókkal merev kapcsolatban nem lehet, a hajókat egyenként kell fékezni, a fékezést pedig legelőnyösebben úgy végezzük, hogy az (5) vezető síneken futó (6) vezetőkerekeket fékezzük, melyeket a hajókra ható fölhajtás szorosan a sínekre nyom. Ha a leírt csatornánál a kamarazsilipeket vagy forgó zsilipkapukat el akarjuk kerülni, a vízszintes (13) csatornaszakasz végénél (4. és 5. ábra) a csatorna fenekére (14) vágányokat fektetünk, melyek nyomtávolsága elég nagy ahhoz, hogy a hajók futókerekeit alátámasszák és melyekre a hajók, mikor a csatornáról a hajóvasútra mennek át, fölfuthatnak. Ezeket a hajtóvonatokká összeállított hajókat a (13) vágányon futó (12) lokomotív a lejtős pályaszakaszra fölvontatja és a vízválasztó áthágása után a csatorna következő vízszintes szakaszába vontatja, hol a hajók, miután azok vízbe merültek, a széles vágányú hajóvasutat ismét elhagyják és a vízben úsznak tovább. A csatorna fenekét legelőnyösebben betonozhatjuk, hogy a kerekek eme betonrétegen a hajók szabálytalan mozgásánál támasztékra találjanak. Ha az emelkedések legyőzésére a csatornába (16) kamarazsilipeket vagy forgó zsilipkapukat építünk be, a (15) vontatóvasút (6. ábra) hosszszelvényét úgy határozzuk meg, hogy a pályaszín a kellő helyen emelkedjék a kamarazsilip vagy zsilipkapu fölső éle fölé és az utóbbi fölött a kellő magasságban haladjon el; — a hajók zsilipezése az ismert módon történik. Ebben az esetben a csatornán 600 tonnás hajók is áthaladhatnak és a föntebb jelzett hajóknál alkalmazott futókerekek elmaradnak. Ha a téli hónapokban a teherforgalmat föntartani nem akarjuk és ha a fölső vezetékből táplált elektromotorokkal való üzemet a gőz- vagy elektromos lokomotivokkal való vontatásnál előnyösebbnek tartjuk, a csatorna közepén beépített vontató vasutat el is hagyhatjuk. Ebben az esetben az (1) alapfal csupáncsak arra szolgál, hogy arra a fölső vezeték (13x) tartószerkezetét (7. ábra) fölszerelhessük. A fölső vezetékről az áramot a (14x), illetve (15x) hozzávezető szerkezet veszi le; a (8) járművek akként vannak szerkesztve, hogy azokat a függélyes irányban eltolhatóan elrendezett rúgónyomás alatt álló (7x) tengelyre ékelt (6) hajtókerekek mozgatják előre, mely kerekeket a hajókon ugyancsak rugalmasan eltolhatóan ágyazott (16x) elektromotorok forgatják. Ezek az elektromotorok vagy a hajó közepén vannak elrendezve, — mely esetben a (7x) tengely átmenő tengely, — vagy a hajó két oldalán, a futókerekek tengelyén vannak alkalmazva.
