24680. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló távbeszélő vagy távíró berendezések számára
— 3 tében a másik végállomáson a csöngettyű megszólal. Közvetlenül ezután az I állomáson (h)-nál kapcsolunk és halljuk az I. állomásnak a másik állomásról működtetett csöngettyűjét, föltéve, hogy ott valaki jelen van, a ki csengetés után zárlatot létesített és jelző áramot indított. Ezek után (w)-nél kikapcsi lünk és (S)-ből telegrafálhatunk. Ha azonban nem halljuk a csengettyűjelzés viszonzását, akkor az annak jele, hogy a másik állomás «fölvétel»-re van állítva, úgy hogy az I. állomásból minden további fölhívó nélkül (S) készülékkel telegrafálhatunk. Még egyszerűbbé válik az eljárás, ha a rajzban föl nem tüntetett másik végállomásról, melynek mellékállomása nincs a kapcsoló közvetítésével az I., II., III állomásoknak megfelelő végállomásra akarunk telegrafálni vagy telefonálni. Akkor ezen végállomásra indítják az I., II., III. állomásoknak megfelelő jelzési áramokat, pl. egy csöngetést az- I. állomás, kettőt a II. állomás számára stb. A fölszólított állomás (c)-nél átkapcso1 minek következtében már csak egyedül áll (a távvezetékkel kapcsolatban) és ezután csöngetés által válaszol; ezek után máris telefonikus vagy telegráfikus összeköttetésbe léphet a fölhívó állomással. Ha sok állomás van, mely egy távvezetékhez csatlakozik, akkor a jelzőcsöngetések sokszorosságának csökkentése czéljából polarizált elektromágnesű csöngőket és bizonyos állomásokon eltérő hangú két csöngőt úgy alkalmazhatunk, hogy az egyik csak pozitiv áramnál, a másik pedig csak negatív áramnál jelezzen. Ezen két hangnak négy csöngettyű-üléssel való kombinácziója által 30 állomás közül bármelyik megjelölhető. Azon körülmény, hogy egy végállomás minden állomásán hallható, hogy melyik állomás szólíttatott föl, mindenesetre kedvezőtlen körülmény. Ezen hátrányon azonban az 5. ábrában vázolt berendezés útján segíthetünk, melynek révén bizonyos állomásról csakis azon állomás hallja a jelzést, vagy csakis azon állomáson keletkezik bizonyos jel. melyet fölszólítottunk. Ezt a (D) berendezéssel érjük el (5. ábra). Ali pedig ezen berendezés egy nyugalomban levő (P) korongból, mely (1, 2, 3) kontaktusokkal van ellátva; (9) kontaktuskarból, mely (y) fogaskerékkel szilárdan függ össze, de (0) tengely körül forogható; továbbá két (F) és (H) elektromágnesből és végűi (f) emeltyűből, mely az (F) elektromágnes működése által az (y) fogaskereket és így a (9) kart forgatja. Ezen berendezés, a végállomás tetszőleges helyén van. Az egyes állomások berendezése marad továbbra is a 4. ábra szerinti. Csak az (x) forgatótengely, illetőleg a (b) horgony össze köttetése (5. ábra) lesz más, a mennyiben az (x) forgótengely nem az (L) távvezetékkel, hanem a (P) korong (5. ábra) egy kontaktusával áll összeköttetésben, még pedig úgy, hogy az I. állomás az (1) betéttel, a II. állomás a (2) betéttel stb. van összekötve. Azonkívül az 5. ábra szerinti elrendezésnél az (a, a. . .) elektromágnesek drótbevonatán kívül a (H) elektromágnes is a helyi telep áramkörébe van kapcsolva. Az áramfolyamat a következő: Az áram a helyi telep egy pólusából kiindúlva áthalad a (c, c, c) pontokon, az (o) tengelyen és a (H) elektromágnes drótbevonatán, majd a helyi telep másik pólusához tér vissza. A vezeték (0) tengelytől elágazik és az (u) horgonyon a szilárdan álló (t) fémlemezen, az (F) elektromágnes drótbevonatán át a földbe megy. Ha a (H) elektromágnes az (u) horgonyt magához vonzza, akkor a távvezeték folytatása (t)-nél megszakad és ennek következtében az (F) elektromágnes zárlaton kívül marad: A működési mód a következő: Ha a (c, c) kapcsolók nyitva vannak és a másik, a rajzban föl nem tüntetett végállomásról nz itteni végállomás tetszőleges állomását óhajtják fölhívni, akkor onnan útnak indítanak bizonyos számú pozitiv áramlökést, pl. hármat, ötöt stb., a fölhívandó állomás száma szerint. Ezen pozitiv áramlökések csak az (F) elektromágnesnél érvényesülnek, a mennyiben ez pozitiv pola-