24664. lajstromszámú szabadalom • Gázkályha
nyérhoz hasonló (11) födőlap illeszkedik. Az utóbbi által képezett térben a gáz és a levegő egymással bensőleg elegyíttetik. A föntebb már említett (2) henger fölső végénél (12) peremmel vagy karimával bír, melyhez a (13) csőkarmantyú szilárdan hozzászögecseltetik. A csőkarmantyú további folytatását a hengeres (14) csőszakasz képezi. Mellesleg megjegyezzük, hogy esetleg a (13) karmantyú is készíthető hengeres alakkal. A (14) cső fölső végére, egy (15) azbesztgyűrű közbeiktatása mellett, egy rövidebb (17) henger illeszkedik, melynek (1G) karimája a (14) csőnek hasonló karimájához szögecselés által vagy más hasonló módon erősíttetik. Fölülről az egészet egy hegyével lefelé fordított (19) kúp zárja le, mely egy (21) furatokkal bíró gyűrű közbeiktatása mellett van a (17) henger fölső széléhez erősítve. Az említett kúp körül képződő gyűrűs térben, mely az 1. ábrán (20)-szal van jelölve, a gáz még egyszer bensőleg elegyíttetik a levegővel és csak ezután ég el, a (21) furatokon kitódulva és e közben melegíti a (22 23) gömbszeletekből összetett tartányt vagy edényt, melynek fölső és alsó része egy csavarmenetekkel bíró (24) orsóra van tolva s az utóbbinak alsó, kiszélesedő (25) feje a (19) kúp külső oldalához fekszik hozzá ennek hegyénél, és egy (26) csavaranya által biztosíttatik állásában. A tartánynak alsó, (22) fele a (27) csavaranyára támaszkodik, mely a (24) orsóra van csavarolva. A tartánynak fölső, az alsó (22) részre támaszkodó és ezt lefödő (23) fele hasonlóan egy (28) csavaranya közvetítésével szoríttatik hozzá az alsó részhez. Az utóbbi, mint azt röviden már föntebb is jeleztük, homokkal vagy bármely más olyan anyaggal van megtöltve, mely a gázlángoeskáktól átvett meleget jól kisugározza. A tartány fölső felének belső oldala (29) sodronyszövettel van bevonva és (30) nyílásokkal fölszerelve, hogy így a melegnek egyenletes kisugárzása biztosíttassék. Természetesen a föntebb leírt kiviteli alak, melynél az edény két gömbszeletből van összetéve, a találmány lényegének érintése nélkül helyettesíthető bármily más tetszőleges alakkai bíró edény vagy tartály által. Az is-i mertetett készülék működési módja a következőleg történik: A (4) csövön bevezetett és a (7) csövecskén át kitóduló gáz a szélesebb (8) csőbe, illetőleg a (11) süvegbe jut és ezen útjában az oldalsó (9 10) nyílásokon betóduló levegővel bensőleg elegyedik. A fölső fölületén nyílásokkal bíró (11) süvegből kilépő gázkeverék a (14) henger belső terébe jut, hol a keverék az utána tóduló levegővel ismételten elegyíttetik és ilyen állapotban kerül ki a fölső gyűrűnek (21) furatain át, a hol meggyújtatik és a lehető legtökéletesebben ég el. Hogy a föntebb említett (7) csövecske, mely fúvókának is nevezhető, bármily méretű kályhánál alkalmazható legyen és így mindig csakis a szükséges mennyiségű gáz kitódulását engedje meg, fölső végénél, az alkalmazásnak megfelelőleg, vagy kiszélesíttetik, illetőleg bővíttetik a megfelelő átmérővel bíró tövis segélyével, vagy pedig, csípőfogóval való összeszorítás által, megszűkíttetik. A mellékelt rajzokon kályhabetét gya,' nánt ábrázolt berendezés körülburkolás nél-1 kül is alkalmazható, vagy pedig, mint az 1. ábrán látható, (31) köpennyel vehető körül. A fűtendő helyiség levegője a (32) nyílásokon keresztül áramlik be, míg az elégett gáz a (33) nyílásoknál tódul ki fölül. A kályhabetétet körüláramló hideg levegő a gázkeveréket hidegen tartja, mely azonban a fölfelé szállás közben fokozatosan előme legíttetik. A (22 23) részekből álló tartány továbbá arra is fölhasználható, hogy annak belsejében gőzök vagy gázok (pl. formol) fejlesztessenek, a mi a találmánybeli kályhának könnyű szállíthatósága folytán bármely kivánt helyen történhetik. Ezen kályha segélyével, mint már föntebb is említettük, kémény és mesterséges levegőhozzávezetés nélkül lehet fűteni. A 7. és 8. ábrákon ezen kályhának egy módosított kiviteli alakja szemlélhető. Az
