24663. lajstromszámú szabadalom • Rezonancia relais
— 2 — esik, a vezető erős rezgésbe hozatik, míg egyenáramok vagy ettől eltérő rezgésszámmal bíró váltakozóáramok hatására a vezető nem szenved számbavehető kilengést. Itt épp úgy, mint az akusztikában hasonló tüneményekből ismeretes, oly váltakozó áramok, melyeknek frekvencziája az illető rezgővezető saját rezgéseinek rezgésszámával egyszerű viszonyban áll, szintén hatnak a rezonánczia-relaisre. A találmány tárgyának egynéhány foganatosítási alakja és annak néhány alkalmazási módja a mellékelt rajzon van példa gyanánt föltüntetve. 1. és 2. ábra oly kiviteli alak hossz- és keresztmetszete, melynél a rezgővezető egy kifeszített drót, mely egy mágneses mezőn megy át. Az (A) alapra a (Bl) és (B2) fémtartók között a (D) vezetődrót a (Cl C2) csavarok segélyével vagy más módon, pl. súllyal van kifeszítve. A (D) drót közepe az (E) permanens mágnes mezején megy át. Ha a (D) drótot megpengetjük, úgy bizonyos (n) frekvencziával bíró rezgést fog végezni, azonban az aránylag igen tetemes csillapítás hatására a drót mihamar ismét nyugalomba jő. Ha a dróton át egyenáramot vagy n-től eltérő frekvencziával bíró áramot vezetünk, úgy a drót csak igen minimális mozgást fog végezni. Ha azonban oly váltakozó áramot vezetünk a dróton át, melynek frekvencziája (n), úgy a (D) drót igen erős rezgésbe jő, mivel minden impulzus hatása az előbbi impulzusok hatásához hozzáadódik. A (D) vezető rezgései különböző módon használhatók föl, így pl. már a rezgés egymagában jel gyanánt szolgálhat, rendesen azonban egy helyi áramkör zárására fog használtatni. Ez utóbbi eset egy példáját a 3. ábra tünteti föl, melyen (C) az (n) frekvencziával bíró váltakozó áramok gerjesztésére szolgáló generátort jelenti; a (D) húr az (F) tűt hordja, mely a húr rezgése alkalmával az (FI) lemezzel kontaktusba jut, mi által a (H) elem helyi áramkörét zárja, a melybe a relais által befolyásolandó készülékek, pl. az (I) jelzőkészülék van beiktatva. Magától értetődik, hogy egy (D) húr helyett több egymástól elszigetelt drótot használhatunk, melyeken az áram ugyanazon iránybau halad, mint ez pl. a 4. ábrán látható, a hol a (D) vezető három drótból áll. Az érzékenység növelésére a csillapítást csökkenthetjük, a mi pl. az által történhetnék, hogy a (D) testet légüres térben rendezzük el, vagy hogy a húrt tartó állványt oly merevre készítjük, hogy az alig képes a húrral rezegni. Az érzékenység még a (D) húrt övező mágneses mező kiterjedésének és erősségének növelése által is fokozható. Ha kívánatos, úgy a relais mágneses mezejét elektromágnessel is állíthatjuk elő és ugyanazon mezőben több egymástól független relais is elrendezhető. A relais egy másik foganatosítási alakja az 5. és 6. ábrán van föltüntetve, melynél az (A) alapra két hangvilla-alakú (Bl B2) tartó van szerelve, melyeknek végeire a szigetelő anyagból álló (VI VI' V2 V2') tömböcskék vannak erősítve. Ezek közé vaunak a seriesbe kapcsolt (Dl D2) drótok kifeszítve, úgy hogy a (G) generátor árama azokon egymásután halad át. A (Dl D2) drótok a (h) irányú mágneses mezőben vannak elrendezve, úgy hogy a (G) generátor oly frekvencziával bíró áramokat fejleszt, mely a leírt rendszer saját rezgési számának megfelel, a rendszer erős rezgésbe jő. A (D) drótok számának növelése által a rendszer érzékenysége fokozható. A helyi áramkört az (F FI) kontaktusok zárják. A relais egy másik foganatosítási alakja a 7. ábrán van föltüntetve, melynél a kifeszített (D) drót a könnyű (W) keretet hordja, melynek síkja a (h) mágneses mezővel párhuzamos és mely a (T) dróttekerccsel van ellátva. Ha a (T) tekercsen át az egész rendszer rezgési számának megfelelő frekvencziával bíró váltakozó áramot vezetünk, úgy az élénk rezgésbe jut, melyet tetszés szerint értékesíthetünk. Magától értetődik, hogy az (n) frekvencziával bíró váltakozó áramot a már rezgő ugyancsak (u) rezgésszámmal bíró test rezgésének csillapítására is használhatjuk.
