24629. lajstromszámú szabadalom • Csavarrugós súrlódó kötés

kalmazott (f) csapon forgathatóan ágyazva, mely emelő egyik karja az első csavarmenet végén alkalmazott (fl) csapra támaszkodik, úgy hogy a mikor a tengelyre lazán fölhúzott (d) bekapcsoló korongot eltoljuk, az emelő az első menetet megfeszíti és egész hosszán a (c) dobra szorítja. Ennek következtében a többi menetek is megfeszülnek és a kötés bekapcsolódása fokozatosan és egyenletesen megy végbe, a nélkül, hogy a csavarrúgó eltolódhatnék. A kötés bekapcsolásánál az erőszükséglet oly csekély, hogy a kötésben a (d) bekapcsolókorong lassú eltolásánál elcsúszások léphetnek föl és a kötés csak fokozatosan viszi át a vele közölt erőt, tehát a kötést még nagy sebesség esetében is lökés nélkül lehet bekapcsolni. Azonkívül a kötés a föllépő kopásnak megfelelően önmagát szabályozza, tehát a kötés utánállítása, mi eddig szükséges volt, fölöslegessé válik. Ha az ily kötésnél a hajtott tengely, illetőleg az erre ékelt lendítő kerék bármely okból elősietne, a csavarrúgóra ható nyomás oly csekély, hogy a csavarrúgó kikapcsolódhatik és a dobbal szemben elmaradhat a nélkül, hogy a kötés eltörhetne. A 4. ábrán látható kiviteli alaknál a (b) rúgóra külön emelő nem hat, hanem a rúgó vége van akként meghajlítva, hogy az első csavarmenet végén alkalmazott (fl) csapra feküdjék. Ha már most a (d) bekapcsolókorong eltolásánál, mi tetszőleges módon, pl. az (s) emelő és a (t) görgővel ellátott (u) tolórúd segélyével történhetik, a csavarrúgót, illetőleg ennek utolsó menetét eltoljuk, a csavarrúgó megfeszül, és a kötés így bekapcsolódik. A csavarrúgó végére ható nyomást, mint az a 3. ábrán látható, oly módon létesíthetjük, hogy a csavarrúgó utolsó menetét kúposán képezzük ki és a (d) bekapcsolókorong kúpalakú mélyedésében rendezzük el. Ebben az esetben a (d) bekapcsolókorongot a (q) ék segélyével az (o) tengelyen el lehet tolni és a korong a tengellyel egy irányban forog. Ha már most a korongot eltoljuk, még pedig a rúgó vége felé, a rúgó és a korong kúpos fölületei érintkezésbe jutnak, a (c) dob a csavarrúgót a saját mozgása irányában magával viszi és ily módon a csavarrúgó megfeszülését és a hajtott tengely forgását idézi elő. Mikor a (p) tengelyt mindkét irányban forgatni kell, például, hogy a gép forgásiránya megváltoztatható legyen, két (bbl) csavarrúgót alkalmazunk, melyek egyike a tengelyt jobb felé, az (x) nyíl, másika balfelé, az (xl) nyíl irányában forgatja. Eme csavarrúgók végeit az 5., 6. ábrán látható helyzetben rendezzük el és mindkét rúgó végét a (d) bekapcsoló emelő által mozgatott, a két (fl) csapra fekvő (g) emelő egyidejűleg húzza meg. Az emelő támasztó pontja a (c) dobon lazán forgatható (r) gyűrűn van, minek következtében minden az emelőre ható nyomás egyenletesen oszlik el a két egyenlő feszültségű rúgóra. Eme kiviteli alaknál az emelőnek a mozgatható gyűrűn való alkalmazása jellemző, mi lehetővé teszi, hogy a két csavarrúgóra teljesen azonos nyomást gyakoroljunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csavarrúgós-surlódókötés, az által jellemezve, hogy a (d) bekapcsolókorongnak a kötés bekapcsolása czéljából történő eltolásánál a (b) csavarrúgó első menete egész hosszán érintkezésbe jön a (c) dobbal és ennek következtében feszül meg. 2. Az 1. alatt védett kötés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a (d) bekapcsolókorong a rúgó megfeszítése czéljából egy (g) emelőt állít be, melynek forgáspontja és támadási pontja magán a csavarrúgón van. 3. Az 1. alatt védett kötés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a csavarrúgónak a csavarrúgó feje felé görbített hátsó vége a rúgó egy (fl) csapjára fekszik. 4. Az 1. alatt védett kötés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy két(b bl) csavarrúgó van a (c) dobra húzva, ezek között pedig egy a (c) dobon lazán