24580. lajstromszámú szabadalom • Gerjesztő mágnesek dinamógépek és elektromótorok számára
következő tekervény létesítésére vissza lesz mozgatva, mihelyt az első drótréteg le van fektetve. A másik két vezeték a készülék másik felén, szintén annak előre ugró részein foglal helyet és így a maguk részéről hozzájárulnak egy olyan tekercs létesítéséhez, aminő a 8. ábrán látható. Az említett vezetékek helyett azonban egyéb, bármi módon elállítható készülékek is jöhetnek alkalmazásba, a fődolog csupán az, hogy a drótot rögzítő szerkezet addig beállítva maradjon, míg egy tekercsréteg készen nincs. A gömbölyű tekercs készítésére az előbbinél egyszerűbb készüléket használhatunk, a minőt a 9. ábra mutat. Itt a kerületen körülfutó és sinus-görbeszerűen kanyarodó (d) horony feneke gömbölyű és az első tekervény, mely az ábrán látható, már féligmeddig ügyes munkával úgy helyezhető el, hogy a készülék alakját pontosan követve a horony fenekébe fekszik. Minden további tekervényt már most helyén igen könnyen lehet rögzíteni. A jelen új dinamógéphez bárminő ismert és szokásos, vasmaggal bíró armatura-typust lehet használni, melyet ez okból nem szükséges a rajzban föltüntetni, sem bővebben tárgyalni. Az új mágnestekercselés hatása már most igen jól vizsgálható a 10., 11. és 12., valamint a 13., 14. és 15. ábrák alapján. A 10. ábra egy ismert gerjesztő mágnesmag-typust és ennek tekercselését mutatja be, a hol is a pólusok a hengeres köralakú magvak folytatásai gyanánt tekintendők belső oldalukon egyszerű tekerccsel, melynél a tulajdonképeni pólusfölületek lefelé, a tekercs alá helyeztetnek, hogy így közvetlenül lehessen az armatúrához hozzáférni. Ezen elrendezésnél a mágneses neutrális zóna a gyűrűt közepén veszi körül. E zóna ama része, mely a két pólusra esik, az (M M) keresztes vonalkával van megjelölve, azon vonal pedig, mely a két pólust összeköti, nyilakkal van jelezve. A 11. ábra többsarkú dinamóknál és motoroknál szokásos, tehát szintén ismert módszert ábrázol, mely radiálisan elrendezett pólusokkal bír, melyek mindegyike külön, önálló tekerccsel van fölszerelve. A jelen esetben a mágneses neutrális zónát szintén a keresztes vonalka jelzi, mely merőleges a gyűrűre és azon neutrális zónára, melyet a 10. ábrán bemutatott elrendezésnél nyertünk. A pólusok és a tekercsek jelen új elrendezésnél, a mint ezt a 12. ábra mutatja, a pólusok sugárirányban lépuek ki a külső tokból, vagy gyűrűből, tehát a legrövidebb úton jutnak az armatúrába. A neutrális zónát ez esetben a sinusgörbeszerűen kanyarodó keresztes vonalka jelzi. Miután a pólusok közti fémes föl Lilét épen oly nagy kell hogy legyen, mint maguk a pólusfölületek, ennek folytán tehát itt mivel a sinusgörbe hosszabb, mint az egyenes, a mint ez a 10. és 11. ábrákon látható, a fémes keresztmetszet aránylag csekélyebb is lehet. Ha tehát ily módon a fémes keresztmetszetet redukáljuk, kevesebb fölösleges anyag lesz a gyűrűben azon hosszhoz viszonyítva, melyen az erővonalak el vannak oszolva. Ez ugyan csupáu a külső gyűrűre érvényes, de ez által a 10. ábrabeli elrendezéshez viszonyítva már az összsúlyban is jelentékeny megtakarítások érhetők el és azonkívül, bár csekélyebb mértékű rézdrót-megtakarítás is, a mi azon körülménynek tulajdonítható, hogy a 10. ábrán ábrázolt pólusok a gerjesztő-tekercselés alá kénytelenek jutni, mely a pólusok és az armatúra között van és hogy a dinamó összátmérője ez által a geijersztő-tekercsével megnagyobbodik, míg a jelen újítás olyan tekercselést foglal magában, mely közvetlenül, vagy majdnem közvetlenül az armatúra fölött fekszik, a mint ezt az 1. ábra mutatja és így kisebb átmérőjű. A 11. ábrán föltüntetett typussal szemben a jelen új tekercseléssel a külső tok tekintetében szintén elérhető csekély megtakarítás. Sokkal jelentékenyebb azonban a rézdrót-megtakarítás, a mennyiben a jelen új tekercselés a sarkokat kerületükön csupán részben fogja körül. Ez által még azon előny is el van érve, hogy az egyszerű dróttekercselés számára aránylag több tér áll rendelkezésre, bár a mágneses hatás épen oly