24575. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés elektromos áramlökések által gátkerék vagy hasonló közvetítésével átvitt mozgás megfordítására egyetlen vezeték alkalmazása mellett

— 2 -úgy, mint a mágnesek, melyek váltakozó | áramú csengőknél alkalmaztatnak). (H) emeltyűhorgony csak akkor billen át, ha ellenkező irányú áram fut be. Ezen fémemeltyű, illetve annak egyik vagy másik karja vagy (a) vagy (b) kontaktrésszel jut és marad érintkezésben, a szerint, mint az átbillenés jobbra vagy balra történt. Egy (L B) helyi battéria egyik pólusa (c) kapcsoló segítségével (H) emeltyűvel (d)-nél van kapcsolatban. A másik pólusból két sodrony ágazik el, melyek közül az egyik (a) áramzárórészhez és a másik (b) áramzárórészhez vezet. Ezen ágak belsejében (n) elektromágnes, a másikban (m) elektromágnes van beiktatva. Ha tehát (c)nél be van kapcsolva, akkor az utóbb említett elektromágnesek egyike mindig (L B) áramkörben van, még pedig az, melyet azon sodronyelágazás vesz körül, mely azon áramzáró résszel áll kapcsolatban, melyen az emeltyű nyugszik. Az egyik, pl. (m) mágnes kikapcsolódása és a másik (n) egyidejű bekapcsolódása (H) emeltyű átbillenésétől a polarizált (z) mágnesben, illetve az (A)-ból befutó áram irányától függ. Ezen egymással szemben álló (m n) mágnesek egyikének vagy másikának működtetése és e szerint a befutó áram iránya (positiv vagy negatív) adja meg a kérdéses mozgás irányát. Első sorban meg akarjuk mutatni, hogy lehet a mozgatandó részt (írómező vagy írótoll) két zsinór által úgy megfogni, hogy, mint már említettük, az egyik húzása folytán a másik engedjen, vagy fordítva. A 3., 4. és 6. ábrákban két (R Rl) csiga úgy van alkalmazva, hogy mozdulatlan (x) tengelyük körül szabadon foroghatnak. Ezen csigák körül azonos irányban egyegy (f fl) zsinór van tekerve, melynek egyik vége egy (y yl) súlyt hord, míg a másik vége az (R) csiga útján a mozgékony résszel (w)-nél van összekötve. (Rl) csiga (fl) zsinórja előbb egy harmadik (g) csiga körül fut és csak azután csatlakozik (v)-nél (3., 6. ábrák). A 3. ábrából látni lehet, hogy (f) zsinór húzása, illetve például (R) csigának a nyílirányban való forgatása által (U) mozgékony rész annyira húzatik, hogy először is (fl) zsinór enged és (Rl) csiga egyidejűleg ellenkező irányban forog, másodszor (fl) zsinór annyira enged, hogy (yl) súly által (fl) zsinór feszes marad. Fordítva áll a dolog, ha az (Rl) csiga útján való húzás az előbb említett irányban történik. Ezen csigák, illetve azok egyike vagy másika az óramű, illetve a befutó áramlökések útján a következő módon forgattatnak. (R Rl) csigák (4., 6. ábrák) között van egy szerv, mely egy ide-oda tolható (h) hüvelyből áll, mely (x) tengelyt körülveszi és mellyel két (1 11) korong, továbbá (T) fogaskerék és két (j j) gyűrű szilárdan van összekötve. A két (j j) gyűrű közé fogószerűen nyúlik be a (q)-nál forgatható (k) horgony egyik karja. Azon mód, a hogy ezen gyűrűk érintkezése, illetve a falak felé való lökése a horgony által eszközöltetik, a szerint, a mint az egyik (m) vagy másik (n) mágnes által vonzatik, az 5. ábrán látható. A 4., 5. és 6. ábrákból látható, mint tolódik az egyik vagy másik mágnes működtetése esetén (h) hüvely jobbra vagy balra, úgy hogy az egyik vagy másik (1 11) korong az egyik vagy másik (R Rl) csigához (melyet egy toldat a tengelyen megakadályoz a továbbmozgásban) szoríttatik. Föltéve, hogy (T) fogaskerék (E) gátkerék, illetve befutó áram lökések által tovamozgattatik, akkor ezen továbbmozgatás csak azon (R) vagy (Rl) csiga forgásával, mely csigával ugyanazon fogaskerék egy (m) vagy (n) elektromágnes működtetése által van összekötve, eszközölhető. Ezen fogaskereket forgásba hozza egy óramű (1. ábra) stb. (t) kis kerék (2. és 4. ábrák) segítségével. Ezen kerekek azonban úgy kapaszkodnak egymásba, hogy míg (t) eltolhatlan marad, addig (T) könnyen ide-oda tolható. Bár a befutó, tetszőleges irányú áramlökések folytán (T) fogaskerék mindig egyj azon irányban forog, azért (U) írómező, I illetve az írótoll mozgása mégis az egyik