24570. lajstromszámú szabadalom • Újítás chlorátok és perchlorátok elektrolytos előállítására való eljáráson
juk és az átalakult nátriumkloridot állandóan pótoljuk, az oldat vörös szinét pedig hígított sósav hozzávezetésével ugyancsak állandóan föntartjuk, mint azt a hivatkozott szabadalom leírja. Ha a sósav hozzávezetését folytonosan végezzük, ampére-óránként 0'61 g. klorátot választhatunk le. Ha azonban az oldat 1 literéhez az elektrolysis folyamán 5 g. nátronlúgot (Na HO) adunk, melyből 4 g. a nátriumbichromátot nátnumchromáttá alakítja ár, úgy hogy az oldat 1 literében csak l g. szabad nátron lúg van, a termelési hányad csökken és ettől a pillanattól kezdve ampére-óránként csak 0'4l g., vagyis az elméleti termelési hányad 62%-a. Ha az oldat szabad nátron lúg tartalma literenként 2 g., a termelési hányad ampéreóránként csak 0 37 g., vagyis az elméleti termelési hányad 56°/0 -a. Tehát a termelési hányad az oldat lúgosságával csökken. II Kísérlet. Ha már most közömbös nátriumklorid (Na Cl) oldatot (chromát vagy bichromát hozzáadása nélkül) vetünk alá elektrolysisnek, mikor az oldat önkényesen föllépő szabad alkálitartalma állandóvá válik, a klorát termelési hányada igen csekély, ampéreóránként csak 0 34 g., tehát az elméleti termelési hányadnak csak 51%-a fog lenni. Ha azonban ebben a pillanatban annyi sósavoldatot (H Cl) adunk a folyadékhoz, amennyi annak közömbösítésére elégséges és ha ettől a pillanattól az oldatot sósav hozzáadásával állandóan közömbös állapot ban tartjuk, az elektrochemiai termelési hányad hirtelen igen fölemelkedik és állandóan körülbelül 0'55 g. marad ampére-óránként, mi az elméleti termelési hányad 83°/0 -ának felel meg, sőt 061 g-ra" vagyis 92°/0 -ra is fölemelkedik, ha a hígított sósavoldatot folytonosan vezetjük a folyadékhoz. III. Kísérlet. Ha végül oly nátriumklorid (Na Cl) oldatot vetünk alá elektrolysisnek, mely eredetileg literenként 1 g. szabad nátronlúgot (Na OH) tartalmaz az elektrochemiai termelési hányad még a fentebb jelzett határ alá is siilyed (1. a II. kísérlet első részét) és ampére-óránként csak 033 g.-ot, vagyis az elméleti termelési hányad 500 /o -át teszi. Ha az oldathoz adott szabad nátronlúg mennyisége literenkint 2 g., a termelési hányad ampére-óránként 0 30 g., vagyis az elméleti hányad 45%-a. Ez a három kísérlet világos képet nyújt arról, hogy már kis mennyiségű, az oldatban levő szabad alkáli mennyire kisebbítheti a termelési hányadot. Megállapítottam ezenkívül azt is, hogy az elektrochemiai termelési hányad kisebbedése, mely a folyadék lúgossá vállását kíséri, nagyobb mint amekkora volna, ha eme veszteségek okát csakis a folyadékban levő szabad alkálival egyenértékű, gázalakú klor fejlődése okozná. így pld. ama kísérletnél, melynél a nátriumkloridot sósav hozzáadása nélkül bontottuk el, 300 ampére-óra fogyasztás mellett 102 g. nátriumklorátot (Na Cl 0S ) állítottunk elő, holott az elméleti termelési hányad 198 g. nátriumklorát volna, tehát a veszteség 96 g. nátriumklorát, ami 49 g. nátriumkloridnak felel meg. Ugyanekkor az összes klor-mennyiség, melyet jodkáliummal le lehet kötni, csak 3 5 g.. mi 5'8 g. nátriumkloridnak felel meg, tehát a klorátra termelési hányad kisebbedésének kloridban kifejezett értéke jóval nagyobb, mint az a klorid mennyiség, mely a gázalakban elszállott klor mennyiségének felel meg. A II. kísérlet ama részében, melyben az oldathoz sósavat vezetünk, 300 ampére-óra fogyasztásnál 183 g. nátriumchlorátot állítunk elő, holott az elméleti termelési hányad 198 g., tehát a veszteség 15 g., ami 6'7 g. nátriumchloridnak felel meg. Ugyanezen idő alatt a jódkáliummal lekötött chlor mennyisége 3 4 g., mi 5'6 g. nátriumhloridnak felel meg. Ebben az esetben tehát a veszteség, melyet a chlórgáz fejlődése okoz, nátriumchloridban kifejezve 83%-a annak a (nát-
