24446. lajstromszámú szabadalom • Fémburkolat tetők számára

zőkben említett káros hatást idézik elő. A 2. ábrában föltüntetett burkolatnál a vízcsöppek az oldalas (3) ütköző hézagoktól a (2) fáczok élén az (5) nyilak irányában ugyan elvezettetnek, de minden haszon nélkül, a mennyiben ezen élek mentén a szomszédos (3) ütköző hézagokhoz folynak és a már ezekben fogva tartott vízcsöppekkel egyesülnek; ezenkívül a legtöbb csöpp még az egyes mezők középső részeitől is az egyik-másik (3) hézaghoz folyik, mivel ehhez (a (2) fáczok élein végigcsúszva) kisebb adhéziót kell legyőzniök, mintha az egyik (1) lemez széléről a másik lemezre folynak. A jelen találmány tárgyát már most oly burkolat képezi, mely a nélkül, hogy valamivel is komplikáltabb volna az eddigi burkolatoknál, az említett hátrányokat teljesen beszünteti és akként van szerkesztve, hogy nemcsak hogy megakadályozza a víznek az ütköző hézagokhoz való folyását, hanem még a közvetlenül oda eső vizet is a legnagyobb biztonsággal elvezeti onnan. Ezt a jelen találmány szerint minden külön segédeszköz alkalmazása nélkül, igen egyszerű módon, csupán azon érintkezési hézagok, illetőleg fáczok irányának megfelelő és czéltudatos megválasztása által érjük el, melyekben a burkolat egy és ugyanazon mezőjének egyes lemezei egymásba kapcsolódnak. A jelen találmány tárgyát képező burkolat a mellékelt rajz 6. és 7. ábrájában két foganatosítási alakjában van föltüntetve. A (3) ütközési hézagok (6. ábra) fác'zai, melyekkel az egymással összekötött lemezek mezői egymáshoz vannak kapcsolva és melyek a tető gerinczétől a szegélyig nyúlnak, tetszőleges ismert módon, pl. mint a 4. és 5. ábrákban, lehetnek szerkesztve. A 6. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál mindegyik mezőben a lemezeknek három rendszere van elrendezve, még pedig a négyszögletes (6) középlemezek, a (7) toldatlemezek és a (8) toldatlemezek. Ezen elrendezés folytán az egyes lemezek közti érintkezési hézagoknak kétféle ré| zsutos iránya létesíttetik; ezen hézagok ugyanis ugyanazon mezőben a baloldali (3) ütközési hézagtól balról jobb felé, a jobboldali ütközési hézagtól jobbról bal felé 45° alatt lefelé nyúlnak, úgy hogy minden ütközési hézagnál csak oly rézsútos hézagok végződnek, melyek az ütközési hézagtól lefelé ágaznak el. Ezen elrendezés következtében a víz minden külön segédeszköz alkalmazása nélkül eddig el nem ért tökéletességgel vezettetik le a tetőről. Ha például egy vízcsöpp a tető (9) pontjára esik, akkor az vagy a nyíl irányában egyenesen lefolyik a tetőről, vagy (10)nél a (11) nyíl irányában a (2) fácz éle által jobbra téríttetik és a (12) ponthoz folyik. Innen aztán a vízcsöpp ismét vagy egyenesen lefolyik, vagy a (13) nyíl irányában bal felé téríttetik és így tovább. A víz tehát sohasem folyhat a (3) ütközési hézaghoz. De a közvetlenül az ütközési hézag szögleteibe eső csöppek is, a mint ezt a (7) és (8) lemezek éleinél rajzolt nyilak jelzik, elvezettetnek az ütközési hézagtól, a mennyiben a csöppek sokkal könnyebben folynak le a (2) éleken, mint az ütközési hézag fáczában. A víznek ekkénti elvezetését, természetesen sokféleképen, pl. a lemezeknek a 7. ábrában föltüntetett módon való elrendezése által is érhetjük el, ha csak azon föltételnek teszünk eleget, hogy a (2) héza-I gok a (3) ütközési hézagoktól lefelé ágazzanak el. A mint tehát az előzőkből kitűnik, a jelen találmány tárgyát képező burkolattól a víz lefolyatását eddig elérhetlen tökéletességgel tesszük lehetővé és az eddigi burkolatoknak egy súlyos hátrányát szüntetjük be, a nélkül, hogy az előállítás munkája és költsége legkevésbbé is fokozódnék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fémburkolat tetők számára, jellemezve az által, hogy az egyes lemezek közötti érintkezési hézagok közül mindazok, melyek a lemezek egy-egy csoportjából