24383. lajstromszámú szabadalom • Műszer próba megterhelésnek alávetett testek összenyomódásának ill. megnyúlásának mérésére

leolvasott számnak a másik tükörrel leolvasott számból való levonása által azon számot kapjuk, mely pontosan az összenyomódásnak, illetve megnyúlásnak felel meg. A találmány tárgyát képező műszer a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az összeállított műszernek hosszmetszete, a hol is egyes részek nézetben vannak föltüntetve. A 2. ábra a műszer egy részének elülnézete. A 3. és 4. ábrák később megmagyarázandó részleteket tüntetnek föl. A műszereknek az (54 55) tükröket hordó része a T alakú (1) sínnel van ellátva (1. ábra), mely a vele előnyösen egy darabban készített (2 3) oldallemezeket és a közbenső (4) lemezt hordja. Ezen lemezek a tükrök tengelyének ágyazására szolgálnak, melyeken a (3) lemeztől a (4) lemezig terjedő (6) része köralakú harántmetszettel bír, (7) része ellenben lamella alakú. A tükörtengely a (6) résznek kúpos (14) csúcsával a (3) lemeznek ugyanily alakú vájatában forgathatóan van ágyazva, a lamellás (7) részének külső végével ellenben szorosan a (2) lemeznek (12) toldata és a (13) hasáb közé van fogva. A (6 7) tükörtengelynek egyik vége tehát forgathatóan, másik vége ellenben szilárdan van ágyazva úgy, hogy elforgása, melynek csak igen csekélynek kell lennie, az által jön létre, hogy az egész tengely a reá gyakorolt forgató nyomaték hatás alatt anyagának ruganyossága folytán a (7) lamellának a (12 13) részek közé fogott vége köré elcsavarodik. A tengelynek ily módon való elrendezése kiválóan fontos és jelentékeny előnyöket biztosit, melyek egyike abban áll, hogy a tengelynek holt mozgása, mely mindkét tengelyvég forgatható ágyazásánál elkerülhetetlen, teljesen ki van zárva. Ezen kívül az ily elrendezésnél a tengelynek nyugalmi helyzetébe való visszaforgatására nem kell sem rúgókat, sem más segédeszközöket alkalmazni, miáltal az elrendezést jelentékenyen egyszerűsítjük és a műszer működésének megbízhatóságát és pontosságát fokozzuk. A tükörtengely fölött, mely hosszirányú eltolódás ellen a lamellavéghez szorított (15) csavar által van biztosítva, az (54 és 55) tükrök vaunak elrendezve, melyek közül az utóbbi tükörtengelylyel együtt forog, az előbbi ellenben a tükörtengely forgásánál mozdulatlan marad. A (2) lemez és (4) lemez fölső vége között a (7) lamellát körülvevő, de ezt nem érintő (11) hüvely van forgathatóan ágyazva, mely egy a (23) villaágban végződő toldattal van ellátva és a vele szilárdan összekötött (27) pofát hordja. Az (54) tükör keretének (22) toldatain átjáró csavarokkal a (23) villaágak külső oldatait fogja közre és ezen csavarok csúcsai körül, mint tengely körül forgatható. A tükörkeret másik vége a (24) állítócsavar és a (25) peczek vége közé nyúl, mely utóbbi a (27) pofának egy toldatához erősített (26) hüvelyen jár át, melynek elrendezését később fogjuk leírni. Közvetlenül a (27) pofa mellett a (11) hüvelyre egy gyűrű van erősen rászorítva, mely oldalt kinyúló (17 és 16) villaágakkal van ellátva, melyek egyikén a (24) csavarhoz hasonló (20) állítócsavar, másikán a (25) peczekhez hasonló (18) peczek jár át, a hol is a (20) csavar és a (18) peczek vége közé a (2) lemezhez erősített (21) toldat nyúlik úgy, hogy a (20) csavar forgatásával a (11) hüvelyt és ezzel együtt reá szerelt (54) tükröt a (6 7) tengely körül elállíthatjuk. Az (54) tükör tehát egyrészt a (20) csavar segélyével a (6 7) tengelye körül, másrészt a (24) csavar segélyével a (6 7) tengelyre merőleges, a (22) kerettoldatokon átjáró csavarok képezte tengely körül állítható be a nélkül azonban, hogy maga részt venne a (6 7) tengelynek a mérés alkalmával bekövetkező forgásában. A (20) állítócsavarral szemben elrendezett (18) peczek a föltüntetett foganatosítási alaknál a (19) hüvelybe van szerelve és egy spirális rúgó hatása alatt áll, mely a peczket folyton a (20) állító csavar felé nyomja. A (20) csavarnak a (18) peczek felé való csavarolásánál a (19) hüvelyre csavarolt kupakot bizonyos darabig kifelé csavaroljuk, ezután a (20) csavart a kivánt mértékben