24382. lajstromszámú szabadalom • Mívelési eljárás az erdészet, mezőgazdaság és kertészet számára, valamint eszközök ezen eljárás foganatosítására

- 8 -által érjük el. A vetősor hossztávolságának egységéül előnyösen a normális lé- ' pést vesszük, melynek a (87) forgattyú- j nak egyszeri körülforgása felel meg. Mivel a vetés szélességét és a vetés- j sorok egyenes irányát a szóró toroknak a talajtól való távolsága befolyásolhatja, a mi különösen szeles időben történik, a (89) csövet teleszkópszerűen rendezzük be, hogy részeinek egymásba tolása vagy egymásból való kihúzása által a (90) szóró torok a talajhoz tetszőlegesen közelebb hozható vagy attól eltávolítható legyen. Ha a mag, minőségénél fogva a (80) i zsákból a (84) magszállító kerékhez való továbbítása közben megakadhatna, úgy a (81) csatornában czélszerűen egy a magnak folytonos utánhullását biztosító keverő készüléket alkalmazunk, mely pl. a (85) és (86) hajtó kerekek által hozható működésbe. A magnak a (83) szekrényből való eltávolítása természetesen egy merítő kerék segélyével vagy más megfelelő módon is foganatosítható. A kerteknek és magágyaknak, valamint a körülbelül 1.20 m. hosszú vetési tábláknak bevetésére a 40—44. ábrákban bemutatott, előre és hátra működő kézi vető gép szolgál. Ennek használatánál a barázdák (ágyakon harántbarázdák) a már leírt barázdavonó (16—23. ábrák) segélyével állíttatnak elő, a midőn is a készülék vezetésére az előállított barázda alakjához illő (108) barázdahenger (40. és 43. ábrák) szolgál. A (109) kereten kívül a (108) barázdahenger (110) tengelyén (40. és (43. ábrák) a (111) fogaskerék van megerősítve, melybe a (112), ebbe pedig a (113) fogaskerék kapaszkodik, mely utóbbi a (114) tengelyt és a rajta megerősített (115) magtovábbító kerekeket (41. és 43. ábrák) működteti. A (115) magtovábbító kerekek (44. ábra) a (116) magtartályba nyúlnak és a magvakat forgás közben a tartályból a külső (117) és belső tölcsérfalak (40. és 41. ábra) között a magbarázdába hullatják. Lapos barázdáknál a (118) belső tölcsér elmaradhat. A területegységre elvetendő magvak mennyiségének szabályozására különböző átmérőjű (112) és (113) fogaskerekek alkalmaztatnak. A mag eltakarására, különösen olyan ese-I tekben, a midőn a 16—23. ábrákban föltüntetett barázdavonó használata előzte meg a vetés munkáját, kézi eszköz gyanánt a 45. és 46. ábrákban föltűnte tett magtakarót alkalmazzuk. A (119) magtakaró és a (120) nyomóhenger (45. és 46. ábrák) egymás fölött vannak elrendezve. A (119) magtakaró henger pálczái belső oldalukon laposak, hogy a henger forgása közben jobban merítsék és szórhassák a i magvakra a talajt. A (119) és (120) hengerek kicserélhető (121) csapágy tárcsákkal vannak ellátva, hogy az elkopott csapágyak könnyen legyenek kicserélhetők. Az eszközt használatnál nyelénél megfogjuk, mire a bevezetett barázdákat előbb a (119) hengerrel és aztán a (120) nyomó hengerrel kezeljük. A mélyebben elvetendő magvak eltakarására, kiváltképen azon esetekben, midőn a magbarázdák a 24—2. ábrákban bemutatott barázdanyomó segélyével állíttattak elő, a 47. és 48. ábrákban föltüntetett kapa szolgál. A (122) kapalap fölött a három élű (123) fejlécz van helytállóan megerősítve. A kapával úgy dolgozunk, hogy azt nyelénél megfogjuk, (122) lapja segélyével a szükséges takaró földet a magvakra visszük és azt a (123) fejlécczel könnyedén a magvakra ütögetjük. A veteményágyaknak megkapálására, különösen a veteménysorok közt, vagy a növénysoroknak és az -elkérgesedett vagy eldudváscdott talajfölületnek megkapálására a 49. és 50. ábrákban föltüntetett gyomásó gereblye szolgál, mely az egytagú (124) késhengerből áll, mely az 1—4. ábrákból, továbbá a 8. és 9. ábrákból már ismeretes (2) harántmetszőkből van összetéve. Ép úgy, mint a 8. és 9. ábrákban föltüntetett lazító gereblye (33) hengere ezen (124) henger is kicserélhető (125) csapágytárcsákkal van ellátva. Az 51. és 52. ábrákban egy másik, a vetésnél használt rácsos ásó gereblye van föltüntetve, mely a talaj előkészítésére, a