24382. lajstromszámú szabadalom • Mívelési eljárás az erdészet, mezőgazdaság és kertészet számára, valamint eszközök ezen eljárás foganatosítására

után pedig a (33) harántmetsző hengert hozzuk a földben, illetőleg azon műkö­désbe. A 10—12. ábrák az ásó gereblyét láttat­ják, mely főképen a talajnak helyenkénti lazítására szolgál és melynél az (1) és (2) hossz- és harántmetsző egyenes vonalirány­ban vannak elrendezve. A három (35) fő­résznél az (1) és (2) hossz- és harántmetsző egymás fölött egyesítve vannak. Hogy a munkánál a legnagyobb erő egy — itt a középső — metszőre tétessék át, ezen kö­zépső metszőt hosszabbra és szélesebbre alakítjuk. Ennek következtében könnyeb­ben vághatjuk keresztül a gyökereket és vájhatjuk ki a meglazítandó helyből a köveket a középső (35) főmetsző segélyé­vel. Az ásó gereblye ily egyenlőtlen hosz­szúságú metszők alkalmazásánál könnyeb­ben hatol a talajba, a mennyiben a hosz­szabb (35) főmetsző a talajt a többi (35) rész és az (1) hosszmetszők számára (törés vagy rázkodtatás által) már némileg meg­lazította. Az által, hogy a (36) tartósín az (1) hosszmetszők fölső részével keske­nyebbre van készítve, mint a hosszmetszők­nek a középen mért szélessége (11. ábra), egyrészt elejét vesszük ;azon hátránynak, hogy a talaj az (1) hosszmetszők közé ta­pad, másrészt csökkentjük az eszköz súrló­dási fölületét, azaz megkönnyítjük a mun­kát. Az ásó gereblye háromnál több vagy kevesebb (35) főrésszel is foganatosítható. Az ásó gereblye gyakorlati alkalmazásá­nál mindkét kézzel megfogjuk a (37) fo­gantyút (10. ábra) és a gereblyét az (1) hosszmetszők irányában a lazítandó talajba nyomjuk. A 13—15. ábrák a vető gépet tüntetik föl. Mihelyt a gép a munka helyére hoza­tott, legelőször is a (38) kereket szedjük le, miután azokat fölbillentett (44) kapák­nál a (39) rudak megemelése által föl­emeltük. Erre a ruganyos (41) villa által a (39) rudak között tartott (40) támasz­tékot lábunkkal leforgatjuk és a (42) szál­lító tengelyt, a (43) szög kivétele után ki­húzzuk. A talaj előkészítésére az egymáshoz ké­pest eltolt élekkel bíró (44) kapa szolgál, mely az összegöngyölt (45) rúgóhoz van erősítve, és mely a (46) kar segélyével a (47) fogóban elállítható. A (44) kapa mögött a (48) barázdavonó kerék van alkalmazva, melyre a keret a gép minden más részével együtt föl van sze­relve. A barázdavonó kerék mögött az (50) tölcsérek vannak elrendezve, melyeken át az (51) hajtó szerkezet működésbe hozatala után, az (52) magtovábbító kerekek (14. ábra) által az (53) magtartályból (13. ábra) kiszorított magvak a barázdákba hul­lanak. A területegységre szórandó magvak i i mennyisége, megfelelő átmérővel bíró ke­rékpároknak az (51) hajtó szerkezetbe való iktatás által, tetszőlegesen szabályozható. Az (50) tölcsérek, mögött két (54) és (55) rácshengert alkalmazunk, melyek a mag­vak letakarására és a magágyak lenyomá­sára, valamint a gép egyenesen való veze­tésének megkönnyítésére szolgálnak és me­' lyekre a magasabbra vagy mélyebbre be­állítandó (56) spirális rugók által a gép hátsó keretsúlya tetszőlegesen átvihető, a midőn is a hátsó (55) rácshengerre elő­nyösen erősebb nyomást viszünk át. Az (54) és (55) rácshengerek kicserélhető (11) csapágytárcsákkal vannak ellátva, hogy az elkoptatott csapágyakat újakkal kicserél­hessük. Hogy az (50) magtölcsérek a talaj eset­leges egyenetlensége következtében a ta­lajba ne ütközzenek, hanem, mint a rács­hengerek, minden egyenetlenség fölött el­sikoljanak, azok az (54) rácshenger (57) ke­retéhez erősíttetnek és így rendeztetnek be, hogy az (54) rácshenger esetleges emel­kedéséhez és sülyedéséhez alkalmazkodja­nak, még pedig a tölcsérrészeknek egy­másba tolódása illetve egymásból való ki­húzatása által. A hátsó rácshengeren az (58) borona van alkalmazva a rácshenge­rek által hátrahagyott fésűs mélyedések el­simítására, hogy a lenyomott magágyakon egy vékony, laza, fölmorzsolt talajréteg ké­peztessék, mely, mint már kiemeltük, a nedvesség elpárolgását megakadályozza és az atmoszfériliák behatását előmozdítja.

Next

/
Thumbnails
Contents