24381. lajstromszámú szabadalom • Zárószerkezet tömegtermékek és hasonlók súlyának meghatározására szolgáló önműködő mérlegeken

(h) csigán megy át és melynek másik vé­gére egy (i) rúd van fölfüggesztve. Az (i) rúdon egy (il) súly és időnként egy (i2) súly is függ. A (h) csiga tengelyével élek körül forog és a vele szilárdan összekötött (k) ingával és a (g) szalaggal együtt egy elhajló mérleget képez. A zárószerkezet két (1) és (11) reteszből áll, melyek a mérlegállvány fölső részé­ben vannak vezetve és az (m) és (ml) emel­tyűkkel forgathatóan vannak összekötve. Az (m) és (ml) emeltyűk a mérlegállvány­ban ágyazott (m3) tengelyre vannak erő­sítve. Ezen tengelynek egyik irányban való elfordulása alkalmával az (11) retesz föl­emelkedik, és az (1) retesz lesülyed, a ten­gelynek ellenkező irányú elfordulásakor pedig (1) emelkedik és (11) lesülyed. Az (m3) tengelyre azonkívül ráerősített (n) és (o) emeltyűk által a zárószerkezet egy­részt a (p pl p2) könyökemeltyűszerkezet­tel, másrészt egy (ol) ellensúllyal van ösz­szekötve. A könyökemeltyű (p) forgás­pontja a mérlegállványra van ágyazva. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett helyzetben az (1) retesz a kocsinak mérleghídról való letolását meggátolja. A könyökemeltyű­szerkezet (pl) csukló pontjának bebicsak­lása csak fölfelé lehetséges és kellő idő­ben a mérleg által eszközöltetik. Oly czél­ból, hogy ezen csukló rázkódtatások stb. folytán idő előtt be ne bicsakoljon, annak két tagja merev helyzetében valamivel a (p) és (p2) csuklók összekötővonala alá ter­jedő behajlást nyer és pedig annyit, a mennyit a (q) ütköző megenged. A (p pl p2) könyökemeltyűszerkezet le­fordítását és újbóli fölemelését a mérleg (f) függesztőrúdja eszközli, és pedig a (p pl) emeltyű egyik (r) karjára való beha­tása folytán. Az (i2) ellensúly oly nehéz, hogy csak azon határ közelében emeltetik föl, melynél a híd megterhelése a minimá­lis súlyt túllépi. Föltéve, hogy a hídra egy kocsit tolunk, melynek töltése körülbelül a minimális megterhelésnek felel meg, úgy a mérleg az 1. ábrán föltüntetett helyzetet fogja elfoglalni. A kocsinak a mérleghíd­ról való eltávozását az (1) záróretesz gá­tolja meg. Ha ellenben egy oly kocsit to­lunk a mérleghídra, mely a minimálisnál nagyobb súllyal van megrakva, úgy az (i2) súly is addig fölemelkedik, míg az elhajló mérleg a súlytöbbletnek megfelelő hely­zetet foglalta el. Az (f) vonórúd, melynek (fl) nyúlványa a (p pl) könyökemeltyűkar (r) karjára támaszkodik, lefelé siilyed, e közben a (p pl p2) emeltyűrendszert föl­felé behajlítja és ez által az (m3) ten­gelynek és az (m) és (ml) emeltyűknek az (olj súly által való elfordítását lehetővé teszi, miáltal az (1) retesz visszahúzatik, az (11) retesz pedig fölfelé mozgattatik (3. ábra). Ezen mozgás folytán a kocsinak a nyíl irányában a hídról való eltávozása le­hetővé válik, ellenben ellenkező irányban a hídról való visszahúzása meg van gátolva. Ezen helyzetben az (1) és (11) reteszek mindaddig megmaradnak, míg a kocsi a hídról egészen el nem távozott. Mert ha az első kerékpár eltávozásakor, vagy eltá­vozása után a mérlegrendszer el is kezd lengeni hátrafelé, úgy ez csak addig fog történni, míg az (i) súly alzatán ismét föl nem fekszik. Ennek megtörténte után a mérlegrendszer mindaddig nyugvásban ma­rad, míg a második kerékpár a hídról el nem távozott; a második (il) ellensúly ugyanis csak oly nehéz, hogy a mérleg­rendszert csak akkor bírja eredeti helyze­tébe teljesen visszahúzni, midőn a mérleg csaknem teljesen tehermentesítve van. Az (i) vonórúd ekkor (i3) függesztőfejével az (12) súlynak egy (i4) mélyedésében mozog. Ezen utóbbi mozdulat alkalmával az (f) vonórúd ismét fölfelé húzatik, a mikor is ennek (f2) ütközője a (p pl p2) könyök­emeltyűrendszert annak (r) karja segélyé­vel kinyújtott helyzetébe állítja vissza, mi­által az (m3) tengely elfordul, az (1) re­tesz fölemelkedik és az (11) retesz lefelé sülyed. Megjegyzendő, hogy a (p pl p2) könyökemeltyűrendszernek összebicsaklása, a mi egy a minimális súlyon túl megter­helt kocsinak a mérleghídra való rátolása alkalmával következik be, a mérlegelési eredményt nem zavarja, minthogy az össze­bicsaklás előidézésére szükséges erő elenyé-

Next

/
Thumbnails
Contents