24378. lajstromszámú szabadalom • Gép mechanikus hangszerek hangjegykorongjainak előállítására
aczéllemezt helyezünk el és evvel módosítjuk a kartonlapon létesített benyomások mélységét. Az (a) kerék a mellső oldalán egy számlapszerű (q) bádogkorongot visel, melyen ama hangjegyek, illetőleg segédjegyek vannak fölírva, a melyek a (b) bélyegzőknek megfelelnek. A bélyegzők emelésére az (s) rúgók szolgálnak (8. és 9. ábra), melyek az (r) toldatokra hatnak. A (b) bélyegzők kiesését az (a) kerékből egy (t) lemez, melynek több bemaratása van, gátolja meg, Az (ul) rúgó hatása alatt álló (u) tövis a kimaratások egyikébe lép és így az (a) kereket megállítja. Amint az (i) pedált lenyomjuk, az (u) tövis visszahúzódik és az (ul) rúgó hatását a (v) akaszték becsappanása meggátolja. Az (u) tövis kerületén ezenkívül egy (u2) toldat is van alkalmazva. A (t) lemezen több, nevezetesen annyi (x) kilincs van, ahány bélyegzője van a gépnek. Az (v) akaszték. mely a kilincs egy üregébe léphet, betolatásánál a kilincs forgását meggátolja, kihúzatásánál ellenben megengedi azt. A (z) lemezrúgó ezt az (y) akasztékot az egyik vagy másik helyzetében rögzíti, annak megfelelően, hogy kifelé vagy befelé van-e hajlítva. (9. ábra.) A később leírandó szán szerelése czéljából az (e) gépkeretbe egy (1) tengely van ágyazva, melynek végén két a (3) rúd utján a (4) tűvel összekötött (2) emelő van fölékelve. Ez a tű arra szolgál, hogy a hangjegynek az ütemben elfoglalt helyzetét jelezze. A (2) emelők azonkívül egy-egy (5) tűt is viselnek, mely a már a kartonba nyomott hangjegynek az ütemben elfoglalt helyzetet jelzi. Ha tehát egy bélyegzőt működtetni akarunk, akkor a megfelelő gombot lenyomva, a (z) rúgót áthajlítjuk. (9. ábra.) A hozzá tartozó kilincs ekkor el nem fordulhat, minthogy az (y) akaszték abba befogódzik. Ha ezután a kereket kézzel forgatjuk, az (x) kilincs a (v) akaszték végébe ütközik és az (u) tövis az (ut) rúgó hatása alá kerül. A tövis ekkor a kivágásba lép és a kereket rögzíti. Az (v) akasztékot abban a pillanatban, melyben az (u) tövis szabaddá válik, az (u2) toldat a (z) rúgó behajlítása mellett kifelé mozgatja, ennek következtében az (x) kilincs szabaddá válik. Ha már most ebben a pillanatban az (i) pedált lenyomjuk, a kalapács a megfelelő bélyegzőre ül és ismét visszafelé mozog, minek következtében a (k) rúd az (u) tövist visszahúzza és az előbb leírt folyamat újból kezdődik. Ebből a czélból a (k) rúd egy ferdén elvágott (kl) orral vau ellátva, az (u) tövis pedig (u3) emelőt visel, mely egy irányban foroghat, a másik irányban azonban nem. Ha a (kl) toldat lesülyed, az (u3) emelő a tengelye körül forog, azonban mikor a (kl) toldatot elhagyja, egy ellensúly hatása alatt ismét az eredeti állásába tér vissza. Ha már most a (kl) toldat fölfelé mozog, az (u3) emelő is felemelkedik. A toldat lejtős fölülete most már az (u) tövist a mélyedéséből kihúzza, az (u2) rúgó hatását pedig a (v) akaszték megakadályozza. Amint a kalapácsot a pedál eleresztésénél az (i1 ) rúgó fölemeli, a rúgó nyomás alatt álló bélyegző eredeti állását ismét elfoglalja. Ezért az azbesztkartonban aránylag gyorsan lehet egyenletes mélységű mélyedéseket létesíteni és az azbeszt-karton formában oly lemezeket önteni, mely után igazításra nem szorul. A (6) azbeszt-karton, melybe a mélyedéseket besajtoljuk, a (7) szorítók hatása alatt (3., 5., 6. ábra) a (8) asztalon vagy szánon, van befogva, mely a (9) szánon eltolható és a (10) csavar által rögzíthető. A (9) szán a (11) szánon tolható el, mely egy forgatható és rúgó nyomás alatt álló (13) peczkek segélyével rögzíthető (12) asztalra van szerelve. A (11) szán a (12) asztalon csúszik, a (11) szánon ennek mozgásirányára merőlegesen a (9) szán mozog és ezen ismét a a kartonlapot viselő (8) szán. A (8) szán pályáját a (9) szánon a (14) ütközők határolják. Ezek között mozog a (15) toldat, mely a (8) szán (16) hasítékában a (17) csavarház útján rögzíthető. Eme berendezésnek az a czélja, hogy a lemez
