24377. lajstromszámú szabadalom • Vésőgép

5 — bír és a (45) toldatnak (46) furatában a (95) reteszek által tartatik meg. A fölső kúpos (96) gyűrű két csapágyfölülettel van ellátva, melyek különböző szögű kúpokat alkotnak. Az alsó kúpos (97) gyűrű a fölső gyűrűnek (98) csőtoldatára illeszkedik. A (98) csőtoldat alsó végére a (99) korong van szerelve, melynek kerületén annyi (100) levágás van, mint a mennyi síkfölülettel a (70) véső bír. A régi berendezésnek (82) hasítékait (11. ábra) a jelen szerkezetnél a (101) hasítékok helyettesítik, melyek mindkét végükön zártak, a mikor is a közbeeső (102) részek össze vannak nyomva, hogy a (70) vésőt erősen megfogják; a (104) fogó e mellett a gyűrűalakú (103) véggel bír, melybe a véső pontosan beilleszkedik, ellentétben a régi berendezéssel, melynek szabad hasított végei munka közben rendesen kinyomatnak. A (104) fogót a (105) cső szélesbített végébe csavaroljuk, mely fölső végével a (96) kúpos gyűrűbe van beillesztve, alsó végével a (98) csőtoldatba illeszkedik. A (105) csőnek fölső vége a meghúzásnál a (96) gyűrűnek (106) fokához támaszkodik, alsó vége a (98) csőtoldatból kiáll és a (107) négyszögű hasábbal van ellátva, melynek segélyével a csövet a (106) fok felé meghúzhatjuk, hogy a fogónak (102) részeit a (70) vésőre szorítsuk. A (104) fogónak egy hosszanti hornyába benyúló (93) peczek a fogó forgatását akadályozza meg. A fölső és alsó (96 97) gyűrűk, valamint az összes, ezekre szerelt részek együttforognak a (94) tartóban, a mikor is csupán a (96 97) gyűrűk külső fölületei súrlódnak és az egyedüli hordfölület a (94) tartónak belső fölülete által képeztetik. A (104) fogó rendkívül nagy sebességgel forgattatik, úgy hogy annak kenésére specziális kenőszerkezet szükséges, melynek berendezése a következő: A (94) tartó alsó végén a fölfelé irányúié hengeres részével a (109) gyűrűhoronyba erősített (108) olajtartály van elrendezve, melynek fenekén kiképezett nyíláson át a (97) gyűrűnek lefelé nyúló vége forgathatóan van átvezetve. A (97) és i v96) gyűrűk külső fölületében a (110) spirális csatorna van kiképezve, melynek folyt&t/clSclt az olajba merülő (111) cső képezi. A megemelt fölös olaj a (94) tartó fölső föliiletére jut, a hol is az olajnak a röperő által való szétfröccsenése a (45) toldatra megerősített (112) süveg által akadályoztatik meg. A (94) tartóban a (113) csatorna van kiképezve, mely a fölös olajat a (108) tartályba folyatja vissza. A (104) fogó kúpos végére a (114) kúpos gyűrű van fölillesztve, mely a (115) süveget hordja, melynek fölső lapja rézsútosan lefelé hajlik és (116) karimába megy át, mely szorosan a (112) süveghez illeszkedik, hogy a véső által termelt forgácsok ne juthassanak az olajcsatornákba. A (102) gyűrű a (94) tartó és a (112) süveg között a (117) karimával van ellátva, mely, midőn a (104) fogó és a (94) tartó a (45) toldatból leszereltetnek, a helytelen eltolódást vagy leszerelést meggátolja. A vésőtartó (49) vezetéke (1. ábra) a (3) állványtól elektromosan el van szigetelve. Annak megállapítására, valljon mikor van a (70) véső (5. ábra) csúcsa és a (71) munkadarab fölülete között mechanikai érintkezés, igen fontos. Az ezen kontaktus megállapítására szolgáló elektromos berendezések, melyeknél ezen kontaktus egy áramkört zár, már ismeretesek; ezen berendezések azonban oly erős áramokat szükségeinek, melyek közvetlenül a kontaktus létesítése előtt vagy közvetlenül annak megszüntetése után szikrát létesítenek. A távolság, melynél a szikrázás beáll, azonban nem redukálható bizonyos mérték alá, azaz az elektromos jelzés csak akkor következik be, ha a mechanikai érintkezésbe hozandó részek bizonyos távolságban vannak egymástól. A jelen találmány tárgyát képező gép azonban nagy méretpontosságot követel meg és ennek következtében oly berendezés alkalmazását nem engedi meg, melynél egy áramkör és egy mutató használtatnak, melyek okvetlenül hibákra vezetnek; épen úgy oly berendezés sem alkalmazható, melynél egyáltalán szikrázás lép föl, mivel a szikrák a véső csúcsát elége-