24362. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kotyogó

drágították, hogy az árkülönbözet, tekintettel a még mindig tökéletlen szerkezetre, nem állott arányban az ily kotyogok használhatóságának fokával. De eltekintve úgy a nyitott, mint a zárt kotyogóknak fölsorolt hátrányaitól, az összes eddigi kotyogok még egy további közös hibával bírtak, mely abban állott, hogy azokat a hordó szállítása közben egyáltalán nem lehetett alkalmazni. A jelen találmány tárgyát már most oly kotyogó képezi, mely nemcsak, hogy az említett hátrányoktól teljesen ment és minden szelep nélkül igen tökéletesen és megbízhatóan működik, hanem még azon előnynyel is bír, hogy sajátságos elrendezése folytán a hordó szállítása közben is alkalmazható, a mi az eddigi kotyogónál teljesen lehetetlen volt; a találmány tárgyát képező kotyogó tehát ezen utóbb említett sajátságával teljesen egyedül áll. A jelen találmány szerint ugyanis maga a száddugó a kotyogóval egy egésszé van egyesítve és ürösen van készítve, úgy hogy az a folyadékzár létesítésére szolgáló folyadéknak egy részét fölveszi és ezáltal lehetővé teszi hogy a kotyogónak a hordóból kiálló tartályát az eddiginél kisebbre készíthessük, sőt egészen el is hagyhassuk, mely uttóbbi esetben a kotyogó száddugó helyett a hordó szállítása közben is a szádban maradhat. Az ily módon elrendezett és egyúttal szelepek alkalmazását is fölöslegessé tevő kotyogónak néhány foganatosítási alakját a mellékelt rajz nyomán fogjuk leírni, melyben: Az 1. ábra a kotyogó egyik foganatosítási alakjának függélyes metszete. A 2. ábra egy másik foganatosítási alaknak ugyanily metszete. A 3. ábra a hordó szállítása közben is alkalmazható kotyogónak függélyes metszete. A 4. és 5. ábrák részletrajzok. A találmány tárgyát képező kotyogó, mely tetszőleges anyagból, pl. fémből, üvegből, porczellánból, fayenceból stb. készíthető, az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál, a száddugót helyettesítő, a hordó szádjába szorítandó, ürös (1) dugóból áll, mely az öblös (2) tartályban folytatódik és belül a fölfelé nyúló (6) csővel van ellátva. A bizonyos magaságig vízzel, gliczerinnel vagy egyéb záró folyadékkal megtöltendő (2) tartályba a (3) záró cső van lazán beillesztve, mely a záró folyadékba merül és (4) födő lapjának (5) karimájával a (2) tartálynak (7) nyakát keskeny gyűrűs köz meghagyásával veszi körül. A (2) tartály belsejében, az erjedésnél keletkező hab fölfogására szolgáló és kerületén a (12) lyukakkal ellátott (8) karima, a (7) nyakban pedig több (13) furat van elrendezve, míg az (1) dugóra a szádnyílás biztos tömítése czéljából a (10) gummigyűrű van ráhúzva. A kotyogó ezen egyszerű szerkezete daczára igen tökéletesen működik. Mihelyt az erjedő folyadék gázt fejleszt, ez utóbbi a (6) csövön fölszáll], a folyadékzárón buborékok alakjában áthatol és ezután mindaddig, míg a gázfejlődés lassú, a (13) nyílásokon valamint a (7) nyak és az (5) karima közötti gyűrűs téren át távozik. A mint aztán a gázfejlődés nagyobb mérveket ölt, a (3) cső a fokozodó belső nyomás következtében megemelődik és ezáltal a (2) tartálynak (7) nyakát megnyitja, úgy hogy a gáz fejlődésének mérvében akadálytalanul kifelé áramolhatik. A gázfejlődés megszűntével a (3) cső lefelé sülyed és (4) födő lapjával a (7) nyakat ismét zárja. Ha a hordó belsejében uralkodó nyomás bármily oknál fogva a külső alá sülyed, vagyis a hordóban nyomás helyett szívás keletkezik, akkor a (3) csőnek (4) födő lapja erősen a (7) nyak fölső széléhez szorul és á küllevegő a (13) furatokon, a vízzáron és a (6) csövön át a szükséges mennyiségben a hordóba szívatik. A mint tehát látható, a kotyogó működése a szerkezet egyszerűsége daczára igen tökéletes, a záró folyadékkiömlés, elpárolgás és inficziálás ellen biztosítva van, a szelepek alkalmazása igan czélszerű és I egyszerű módon el van kerülve ós a záró