24326. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozgások és mutatóállások közlésére

— 2 — forgórészek is, legczélszerűbben vasleme- | zekből lehetnek összeállítva. A berendezés működési módjának érthetővé tétele czéljából tegyük föl, hogy a jeladó (fölső készülék) forgórészére épen annak elősietését előidéző erő hatott és hogy ennek az elősietésnek a jelvevő (alsó készülék) forgórészét a megfelelő helyzetbe kell vinnie. Az elsődtekercselés kapcsolási módja miatt a különnevű sarkak csak különböző gyűrűkben léphetnek föl, pl. a megrajzolt példán a külső gyűrűn csak plusz, a belső gyűrűn csak minuszsarkak keletkezhetnek. Az egyes elsődcsévék által létesített erővonalakat két-két szaggatott vonal jelképezi, az erővonalak pillanatnyi irányát a berajzolt nyilak jelzik. Az erővonalak alakja a forgórész helyzetétől függ és ennek megfelelően más és más, az elsődtekercselések úgyszólván csakis az erővonalak középrészének helyzetét szabják meg. Az a mód, mely szerint az erővonalak végeiken egymáshoz csatlakoznak, az illető forgórész mindenkori helyzetétől függ. Az erővonalaknak az 1. ábrán látható alakjából folyik, hogy a potencziál különbség, mely az (a b) cséve végein a forgórész egy bizonyos helyzeténél föllép, közel avval egyenlő, mely a (b—c) cséve sarokkapcsolóin föllép, de eme két potencziálkülönbség előjele különböző. A (c a) cséve végein föllépő potencziál-különbség ennél jóval kisebb, sőt majdnem zérus, minthogy eme cséve meneteinek közel egyik felét egy bizonyos irányú, másik felét pedig ellentétes irányú erővonalak metszik. Ennek következtében az (a b c) pontokon különböző potencziálok lépnek föl. A jelvevőben az (al bl cl) pontok között más potencziál-különbségek állanak fönn, mint a jeladónak megfelelő, a jelvevővel összekötött pontjai között. Ennek következtében az (a—al, b—bl, c—cl) vezetékekben mindaddig kiegyenlítő áramok ] folynak át, míg az általuk összekötött pon- j tok potencziálja egyenlővé nem válik. Ez I akkor áll be, mikor a jelvevő erővonalai ! pontosan ugyanabban a helyzetben vannak, I mint a jeladóé, ez pedig csak akkor történhetik meg, ha a jelvevő forgórésze ugyancsak forgásnak indul. A j elvevő forgórésze azonban tényleg forog, a mennyiben az a törekvése, hogy oly helyzetet foglaljon el, melyben a mágneses ellenállása minimum. A nyugalmi helyzetében tehát mindig a belső és külső gyűrű ama pontjait köti össze, melyeknél a mágneses erővonalak sűrűsége a legnagyobb. Ha már most a forgórészeket egymás után tetszőleges sok különböző állásba viszszük, akkor az egy-egy másodcsévén átmenő erővonalak száma változatlanul ugyanaz, de ennek daczára különböző potencziálok lépnek föl az (a b c) pontokon, bármily kis elmozdulást végezzen is a forgórész. Ennek az az oka, hogy egy csévében az erővonalak hatása egymást többé-kevésbbé közömbösíti. Látni lehet továbbá azt is, hogy az erővonalak a két gyűrűben egyirányúak, ennek következtében azok egymást taszítják és így a két gyűrű között lévő légtérbe be nem lépnek, miért a készülékben az erővonalak szóródása is igen csekély fog lenni. A 2. és 3. ábrán látható készülékek a leírttól csak annyiban különböznek, hogy az elsődtekercseléseket viselő küllők száma más. A 4. ábrán látható készüléket nehézség nélkül származtathatjuk az 1. ábrán láthatóból, ha föltételezzük, hogy az utóbbi két gyűrűje a közös síkból két egymással párhuzamos síkba van áthelyezve. Ekkor a küllők sem lesznek sugárirányúak, hanem a (d) tengellyel párhuzamos hidakká alakulnak át. Az 1—4. ábrán látható szerkezet úgy is módosítható, hogy csak egyetlen közös másodtekercselést alkalmazzunk, mely ekkor a két gyűrűre mind közös magra van szerelve. Az 5. ábrán látható szerkezetnél a helytálló rész két térbelileg elválasztott különálló darabra van fölosztva. A mozdulatlan elsődcséve tengelyével amásodtekercselésű gyűrű síkjára merőlegesen van elrendezve, a forgórészt pedig a (d) tengely útján kapcsolt (e) sarokvasak képezik. A 6. ábrán látható készüléknél az elsőd-