24325. lajstromszámú szabadalom • Mágneses ércz-szeparátor

- 2 -áthidaló sugarakba sorakoznak, inig a dia­mágneses anyag lehull a nélkül, hogy a paramágneses részecskéket magával vinné. Hn azonban a mágnessarkoknak az (1 2) lapokhoz viszonyított helyzetét megváltoz­tatjuk, úgy a paramágneses részecskék a sarkok mozgását követni fogják, mi által ez utóbbiak könnyen vezethetők oly helyre, a hol tetszőleges módon és könnyűséggel az (1 2) lapoktól eltávolíthatók. Az 1. ábrában az (1 2) lapok aránylag igen vékonyra vétettek, úgy mint azok pl. az eddig ösmert ilynemű szeparátoroknál alkalmaztatnak, a melyeknél azok vastag­ságát a mágneses mező gyengítése nélkül nem lehet növelni. Az ilyen lapok azonban igen gyorsan elkopnak és nagy előnyt biz­tosít jelen találmány az által, hogy lehe­tővé teszi lényegesen vastagabb ily válasz­falaknak alkalmazását a nélkül, hogy a ké­szülék működése ez által szenvedne. Külön­ben pedig igen tetemes vastagságú lapokat is használhatunk, ha azokba, mint az a 2. ábrából látható, közönként paramágneses anyagból álló (5) drótokat, lamellákat vagy hasonlókat ágyazunk. A 3. ábrában fölülnézetben ábrázolt fo­ganatosítási alaknál az (1 2) lapok, melyek az előbbi ábrákon, pl. tárcsaalakúaknak képzelhetők, a konczentrikus (7 8) henge­rek által helyettesíttetnek. A mágnessarkok itt is az előbbi ábrának megfelelőleg van­nak elrendezve. A hengerek közötti térben egy vagy több (9) fal van alkalmazva, mely­hez a paramágneses részecskék a mágnes­sarkok forgása közben hozzáütődnek és ezek mentén leesnek úgy, hogy könnyen gyűjthetők. A 4. és 5. ábra a gyakorlati követelmé­nyeknek teljesen megfelelő kiviteli alakot tüntet föl, melynél a válaszfalakat a (10 11) kúpos edények képviselik. A mágnessarkok sugaras karokból állanak, melyeknek haj­lása a kúpos edények falát körülbelül kö­veti. A belső edényben lévő (14) sarkok a (12) küllőre vannak erősítve, mely a helyt­álló (13) tengely körül forgatható. A (14) karok körülbelül a belső edény fölső szélé­vel egy magasságban vannak elrendezve és majdnem ezen edény alsó széléig terjednek. A külső (15) karok az edények alatt elren­dezett (16) agyra vannak erősítve és kifelé és fölfelé vannak irányítva, majd pedig a külső edény alsó széléhez közel meg van­nak görbítve, úgy hogy a belső (14) karok­kal párhuzamosan, egészen közel a külső edény falához ezen edény fölső széléig ter­jednek. A sarkok úgy vannak elrendezve, hogy egy belső és egy külső sark egymás­sal szemben áll és ezen helyzetüket a sar­kok forgása közben is pontosan megtartják. A belső edénybe a (13) tengely (18) csatornáján át a (17) elektromos vezeték van vezetve, mely a mágnesezést végzi. A (13) tengely alsó része is hosszában át van fúrva és ezen (19) furat fölül két (20) csatornával közlekedik, melyek a (10 11) edények alsó széléig érnek. A (20) csator­nák fölső végeinél a (21) válaszfalak van­nak elrendezve, melyek az edények falai közötti gyűrűalakú teret két részre osztják (5. ábra). Ha a mágnessarkok az 5. ábrá­ban föltüntetett nyíl irányában forognak, úgy a (22)-nél bevezetett érczkeverék mág­neses alkatrészeit a (21) válaszfalak felé magukkal viszik, míg a nem mágneses anyag az alul nyitott (23) csatornán át el­vezettetik. A (21) falakba ütődő mágneses részecskék ezen falak mentén leesnek és a (20) csatornákon és (19) furaton keresztül elhagyják a gépet. Természetes, hogy a mágnessarkokat vagy karokat nem kell oly síkokban elrendezni, melyek a (13) tengely középvonalán men­nek keresztül, továbbá a sarkok zárt fogai ott gyűrűket is képezhetnek, melyek úgy vannak mágnesezve, hogy a szétválasztótér egyik és másik oldalán elrendezett, egy­mással szembenfekvő sarkok ellentétesek legyenek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egymással szemközt elrendezett ellen­tétes sarkú mágnesek által képezett mágneses térrel bíró mágneses érczsze­parátor, jellemezve az által, hogy az ellentétes sarkok között egy, két nem

Next

/
Thumbnails
Contents