24318. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kapcsolás
- 3 -íudat szabadon ide-oda lehet mozgatni, míg az (5) emelő függélyes helyzetben van. Ha már most a kocsik össze vannak kapcsolva, az (1) kapcsolófej — mikor a kocsik a pálya görbülő szakaszán mozognak oldalirányban kitérhet vagy a középsíkból jobb- vagy balfelé többé-kevésbbé kiléphet, ezen közben azonban az (5) és (6) emelők a függélyes helyzetben maradnak. Ha azonban a kocsikapcsolást meg kell oldani, a munkás az (5) emelőt kifelé mozgatja, — még pedig vagy közvetlenül, vagy annak következtében, hogy a (6) emelőt mozgatja kifelé, — tehát az (5) emelőt ferde helyzetbe viszi (7. ábra), minek következtében a (10) fog a (4) fogasrúd egyik vagy másik fogával kapcsolatba jön. Mikor a munkás az (5) vagy (6) emelőt tovább mozgatja, a (2) füllel ellátott csúszódarab oly módon mozdul el, hogy a kapcsolófej belső elreteszelése megszűnik és a kapcsolófej kapcsolófoga szabaddá válik. Mikor a munkás az (5) emelőt a függélyes helyzetbe vagy ennek az emelőnek közvetlen, vagy a (6) emelő közvetítésével történő működtetésével visszaviszi, a (4) fogasrúd foga a (10) fogból kikapcsolódik, tehát a (2) fülbe beakasztott (3) rúd szabaddá válik. Ha a kapcsolófej ily állapotánál két kocsi egymásba ütközik, a kapcsolófejek egymásba fogódzanak és önműködően elzáródnak. A (10) fogon kívül a hasíték másik oldalán a (11) fog is alkalmazva van, mely a (4) fogasrúd egy fogával akkor jön kapcsolatba, mikor az (5) és (6) emelőt a függélyes helyzetéből befelé forgatjuk. Ez akkor történik, mikor a kapcsolófog elreteszelését akkor kell megszüntetni, a mikor az a kapcsoló helyzetben van, úgy hogy a kapcsolófogat ismét elreteszelhetjük a nélkül, hogy azt a kapcsoló helyzetből ki kellene fordítani. Minthogy a (3) rúd szabadon fekszik a hasítékban, az (1) kapcsolófej nemcsak a kocsi oldal-, hanem annak hosszanti irányában is eltolódhatik, még pedig tekintet nélkül arra, húzó- vagy nyomóerő hat-e a kapcsolófejre. Néha, mikor a (3) rúd oly módon van eltolva, hogy a kikapcsolást végezheti, kívánatos, hogy a kapcsolófej (2x) csúszódarabját abban a helyzetben rögzítsük, melybe azt a rúd eltolta, hogy ily módon a kapcsolás önműködően meg ne történhessék. Ebből a czélból a (3) rúdnak T-alakú (12) feje lehet, mely rendesen az (1) kapcsolófej (2x) csúszódarabjának egy (13) bevágásában fekszik (8. ábra). Ha a csúszódarabot az eltolt helyzetben rögzíteni kívánjuk, a (3) rudat kissé föl kell emelni, hogy a (12) fej egy másik (14) bevágásba fogódzzék (9. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsolás, az által jellemezve, hogy az üreges (a) kapcsolófej fölső falán egy (b) kar van fölfüggesztve, mely a kapcsolófej szárát vezető (f) vezető hüvely kiugró, ferde alsó élén alkalmazott (g) bevágások egyikébe fogódzik és az (e) kapcsolófog hátsó (d) nyújtványára fekvő (c) emelő hátsó végén alkalmazott lejtős falú vezetéken megy át, úgy hogy mikor a kapcsoló fogat kifelé vagy befelé elforgatjuk, a (b) kart vezető emelő a kapcsolófog hátsó nyújtványára csúszik, illetőleg erről lecsúszik, hogy a (b) kar a megfelelő (g) bevágásból kikapcsolódjék, illetőleg ebbe bekapcsolódjék. 2. Önműködő vasúti kocsikapcsolás, az 1. igény szerint, az által jellemezve, hogy a kapcsoló fejnek az (f) vezető hüvely hátsó részén forgathatóan ágyazott szára hátsó végén csapalakú (r) kiugrások vannak alkalmazva, melyek két a vízszintes (p) rúdon kiképezett vezetékekben vezetett és szabad végeiken az (l) rúgóra támaszkodó, félköralakú (m) támasztó pofákkal ellátott (n) kar üregeibe fogódzanak, úgy hogy ha a kapcsolófejet a középsíkjából az egyik vagy másik irányban vízszintes síkban elfordítjuk, a rúgó oly módon feszül meg, hogy a (b) kar kikapcsolódása után a kapcsolófej a középállásába tér vissza. 3. Önműködő vasútikocsi-kapcsolás, az 1. és 2. igény szerint, az által jellemezve,
