24317. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző pénztár
- 3 -egy-egy (21, 22, 23) fogaskerékműbe kapcsolódik, melyek a tolattyúk mozgását a (19) tengelyen elrendezett (20) jelzőszámtárcsákra viszik át. Ily módon, mint az a 3. ábrán látható, a beállított összegek a pénztár ellenkező oldalán a (20) jelzőtárcsákon természetes sorrendben megjelennek. A (21) fogaskerekekkel a (33) nyomtató betűkerekek ismert módon konczentrikus (34) csőagyak által lehetnek összekötve (3. ábra). A (2) jelzéses tolattyú, mely például (mint a 2. ábrán) betűket hord, melyek mindegyike az elárusítók egyikét jelzi, vagy egyéb az egyes elárusítókat jelző ismertetőjelekkel lehet ellátva, mozgását egy kettős (43, 45) fogaskerék (3. ábra) és egy (21, 22, 23) kerékmű közvetítésével szintén egy (50) jelzőtárcsára átviszi; ez utóbbi te hát jelzi, hogy melyik elárusító kezelte mindenkor a pénztárt. A (2) jelzéses tolattyún egy (35) csap körül (1. és 2. ábra) forgathatóan egy kétkarú (36) emeltyű van alkalmazva, melynek hátsó vége egy az (1) számtolattyűkat zárva tartó és (27) csúszódarabokon (5. ábra) forgathatóan ágyazott (37) szögletsín fölső szélébe ütközik. Ezen sín az 1. ábrán föltüntetett fönnálló helyzetében, melyben az az (1) számtolattyűkat zárja, egy (38)-nál ágyazott kétkarú (39) emeltyű által tartatik, mely hátsó végén lévő (40) orrával a (37) szögletsín alsó széle alá fekszik és melynek (42) oldalirányú nyúlványával a (2) jelzéses tolattyú alá nyúló mellső vége ezen tolattyú által lenyomva tartatik. Oly czélból, hogy a (2) jelzéses tolattyút akként állíthassuk be, hogy legalább az (A) betű a (7) nézőnyílás alá lépjen, a (36) emeltyű mellső végét a reá erősített (41) fogantyú segélyével le kell nyomni, hogy ez által annak hátsó végét a (37) szögletsín fölé emelhessük. A (36) emeltyűnek egy a (2) tolattyúba akadó (44) ütközőorra e mellett a (36) emeltyű mellső végének lesülyedését határolja. Erre a (2) tolattyút az 1. ábrán föltüntetett nyíl irányában (balra) eltolhatjuk, a mi szintén a (41) fogantyú segélyével történik. Mihelyt a (2) jelzéses tolattyú (A) betűje a (7) nézőnyílás alá került, a (39) emeltyű hátsó hosszabb karjának túlsúlya alatt ezen kar (42) oldalnyúlványa fölemelkedik, a (2) tolattyú mellső vége elé fekszik és a (2) tolattyú visszahúzását meggátolja. A (39) emeltyű hátsó hosszabb karja e közben a (37) szögletsínt elbocsátotta, úgy hogy most már az (1) számtolattyúk is eltolhatók, a mennyiben azok eltolatásuk alkalmával a szögletsínt megfelelően átfordítják. A (39) emeltyűnek előző (az 1. ábrán föltüntetett) helyzetébe való visszamozgatását később egy a pénztáram által eltolt (46) ütköző (1. ábra) eszközli, mely a (39) emeltyűnek ferdén lemetszett hátsó végébe ütközik és azt fölemeli. Az (1) számtolattyúk egy alul lévő hátsó (47) nyúlványukkal (4. ábra) a (37) szögletsínhez támaszkodnak. A mennyiben oly kiviteli alakoknál, melyeknél a (37) ütközősín ide-oda járó mozgást is végez (például az 1. számtolattyúknak a záróállásba való visszavezetése czéljából), szükségesnek mutatkozik, hogy a (37) ütkőzősín az (1) tolattyúk (47) nyúlványain túl is mozoghasson, mint az a 4 ábrán pontozva van föltüntetve, úgy a (47) nyúlványok forgatható kilincsekként képezendők ki (mint azt a 4. ábra szintén pontozva mutatja), oly czélból, hogy a (37) szögletsín ezen kilincsek fölemelése mellett utólag ismét azok mögé feküdhessen. A (47) kilincsek előrelengése az (1) tolattyúkba való ütközésük által meg van gátolva, úgy hogy azok az (1) tolattyúk és a (37) sín között szilárd ütközőkíil szolgálnak. A (37) sínnek a (47) kilincsek alatt való előre menése a (37) sín lefordítása útján történik, vagy pedig az utóbbi előbb kerül a mellső állásba, mint az (1) tolattyúk, úgy hogy annak ezen mozgási irányban nem kell a (47) kilincsek alatt átmennie. Oly czélból, hogy az (1) tolattyúk az összegeknek a pénztár forgatytyúja segélyével való beállítása után a záróhelyzetbe viszzavezettesenek és hogy azok mindenkori helyzetükben rögzíttessenek, vagy abból kioldassanak, a következő szerkezet van alkalmazva.
