24317. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző pénztár
- 11 -tárcsáknál tizesek nem keletkeztek, fölső állásukban megmaradtak, a (181) kilincs (182) csapjával a (183) tolattyútoldat alatt megy el, tehát nem emeltetik be a fölötte levő számtárcsába, mi által itt tizesátvitel nem következik be. A (159) tengelynek ellenkező irányú elfordítása alkalmával az utóbbira erősített (185) karok, melyek a (160) tolattyúk (187) toldataiba ütköző (186) peczkekkel vannak ellátva, az alsó állásban lévő tolattyúkat ismét fölső nyugalmi állásukba emelik föl, úgy hogy az összes (181) kilincsek visszatérő útjukon (182) csapjaikkal a (183) tolatytyútoldatok alatt haladnak el és ennélfogva a számoló-tárcsákat nem befolyásolják. A (163) tengely (179 és 176) bütykei ekkor a (170) beiktatóemeltyűt, illetve annak (174 173) villáját ismét szabadon bocsátják, mely utóbbi a (2) jelzőtolattyú visszamozgása alkalmával már előzőleg visszatért (175) karra fekszik, úgy hogy a szerkezet újabb összeadásra készen áll. Oly czélból, hogy a számolótárcsák visszafelé forgatása (például tévedés esetén, vagy egyéb okból) is leliétséges legyen, a nélkül, hogy az előzetes előreforgatás és ez által az egyik vagy másik (160) tolattyúnak máibekövetkezett lefelé mozgása következtében hibás tizesátvitel következzék be, a (156 157) számolótárcsák agyai még egy második (188) orral vannak ellátva (26—29. ábra), mely a számolótárcsa visszafordítása alkalmával az esetleg lefelé síilyesztett (160) tolattyúnak egy fölül lévő (189) toldatába ütközik és ez által ezt fölső nyugalmi helyzetébe hozza vissza. A (189) orrok a (161) orrokhoz képest eltolva vannak elrendezve (29. ábra), úgy hogy az előbbiek a (160) tolattyúk (162) toldataival nem lépnek érintkezésbe és az által a tolattyúk lefelé toláaát nem idézhetik elő. A (160) tolattyúkat (190) rugós akasztóemeltyűk tartják fölemelt vagy lesiilyesztett helyzetükben. A 30. és 31. ábrákon föltüntetett iktatókilincs elrendezésnél a (181) iktatókilincsek, illetve azoknak (180) tartókarjai nincsenek i valamennyien ugyanabban a helyzetben illetve ugyanazon szög alatt a (159) tengelyre fölékelve, hanem mindegyik az előzőhöz képest bizonyos szöggel elősiet. Ez által azt érjük el, hogy a (159) tengely forgatása alkalmával legelébb is csak a második számolótárcsát iktató (181) kilincs kerül az iktatás helyére, e közben a második számoló tárcsának (9)-ről (0)-ra való tovaiktatását eszközli és egyidejűleg a második számolótárcsa a mögötte lévő (160) tolattyút lefelé mozgatja és csak ezután kerül a harmadik számolótárcsát tovaiktató következő (181) iktatókilincs az iktatás helyére, mely kilincs most már az imént letolt (160) tolattyú (183) toldata fölött elmegy és ez által a harmadik számlálótárcsa tovaiktatását rendesen elvégzi. Az esetben, ha az utóbbi is már a (9)-esen állott úgy az tolattyúját szintén lefelé mozgatja, mire az illető utána következő iktatókilincs következik, ezen tolattyúdarab toldatán átmegy és a negyedik számlálótárcsa tovaiktatását eszközli stb. Az ikiatókilincsek eltolt elrendezése folytán tehát elegendő idő marad arra, hogy mindegyik számlálótárcsa tolattyúját adott esetben lenyomhassa, mielőtt az utóbbi által kormányozandó következő iktatókilincs a tolattyú mellett elhalad. A be- és kikapcsolószerkezetnek a 32. ábrán föltüntetett berendezése a következő czélra szolgái. Ha a regisztrálópénztárt működtetjük, a nélkül, hogy bevételezés történne, tehát például hitelbe való eladás, kiadás, pénzváltás vagy efféle esetén, úgy az összeadószerkezet nem kapcsolandó be. Ha pedig ezen regisztrálószerkezet tévedésből mégis bekapcsoltatott és bekapcsolt helyzetében, mint az egyébként rögzíttetett, úgy szükséges, hogy ezen szerkezet mindazonáltal kiiktatható legyen, mielőtt a pénztárforgattyú elfordíttatnék és ez által hamis összeadás következnék be. Ezen czélból a (170) be- és kikapcsolóemeltyű alsó végén egy szilárdan reá erősített (191) horoggal van ellátva, a (163) tengelyen lazán forgatható (175) karon pedig egy forgatható (192) kilincs van alkalmazva, mely a (191) horog fölé kapaszkodik. A (163)
