24254. lajstromszámú szabadalom • Folyadékellenállás mótorok megindítására
- 2 — egy külön átkapcsoló készülék szükséges. Ez utóbbit csak akkor szabad működtetni, midőn az indító szerkezetben már nincs folyadék, illetve a mótor fegyverzetének áramköre már nyitva van. Az átkapcsolónak tehát a mótor tulajdonképeni munkaideje alatt zárva kell lennie, ami legegyszerűbben oly módon érhető el, hogy az átkapcsoló készülék kormányművét az indító szerkezet kormányművével kényszermenetű kapcsolatba hozzuk. A találmány tárgya a mellékelt rajzlapokon van föltüntetve, hol az 1. ábrán a folyadék-indítónak összberendezése, a 2. ábrán ennek A—B vonal szerinti metszete látható, míg a 3—5. ábrák az indítási idő szabályozására szolgáló különféle szerkezeteket tüntetnek föl vázlatosan, a 6—16. ábrák az elektródák különféle elrendezéseit és alakjait mutatják, s a 17. ábrán az átkapcsoló és indító kormányműveinek kényszermenetű kapcsolata látható. Az (a) tartányból (b) csövön át (c) szivattyú és (d) csővezeték segélyével a folyadék (e) tartányba nyomatik (1—5. ábrák), mely utóbbiban (f) elektródák foglalnak helyet. A folyadék az (e) tartányból a (g) elzáró szerkezeten keresztül részben vagy egészben visszatérhet az (a) edénybe, s a (g) elzáró szerkezet beállítása által a folyadéknak az (e) tartányban való emelkedése vagy siilyedése s ennek következtében az ellenállás is tetszés szerint változtatható. Ha a folyadék az (e) tartányban túlmagasra emelkednék, egy szabályozható (h) kiömlesztőn keresztül visíszavezettetik az (a) tartányba. Ha a (d) csővezetékbe egy (i) elzáró szerkezetet iktatunk be (1 — 3. ábrák), a folyadék beáramlását oly módon szabályozhatjuk, hogy annak az (e) tartányban való fölmelegedésére, tehát az ellenállás kikapcsolására teljesen meghatározott időtartam legyen szükséges, még ha a (g) elzáró készülék teljesen el is volna zárva. A 4. ábrán látható (k) elzáró szerkezet segélyével ugyanezen czél érhető el, amenynyiben a folyadék egy része állandóan befolyik. Az 5. ábrán egy több indító szerkezetből összeállított berendezés látható, melyekhez a folyadék egy közös (1) tartányból áramlik a beállítható (i) záró szerkezeten keresztül. A 6—8. ábrák az (f és fl) elektródák elrendezésének és kiképezésének egy foganatosítását tüntetik föl, hol az elektródák lefelé megvékonyodó s egyenlőtlen hosszaságú (f2 f3 fí), illetve (f5°f6 f7) fogakkal vannak ellátva, melyek a teljes elektródafölületektől bizonyos mértékben elhajlanak. A szomszédos elektródák oly módon vannak elrendezve, hogy az egyenlő hosszú (f4 és f5), illetve (f2 és f7) fogak egymással diagonális irányban állnak szemben, vagy más szavakkal, a leghosszabb (f2 f7) fogakkal a legrövidebb (f5 Í4) fogak épen átellenesek. Az elektródáknak egy másik elrendezése és kiképezése a 9—16. ábrákon van föltüntetve. A 9. ábra a bekapcsolás kezdeti periódusát mutatja, amikor is a szivattyú szakadatlanul dolgozik, s a (g) kibocsátó készülék elzárása következtében a folyadék folyton emelkedik, úgy hogy a három leghosszabb (1, 2, 3) lemez csúcsai már a folyadékba kerülnek. Az ellenállások a három fázis között mindnyájan egyenlők, s a folyadék ezen magasságánál bírnak a legnagyobb értékkel. A 10. ábra az (1, 2, 3) elektródáknak a folyadék emelkedése folytán mindinkább nagyobbodó bemerülési felületeit s az ezzel együtt mindinkább csökkenő ellenállást tünteti föl. A 11. ábrán a folyadék az elektródákat már egész szélességükben áztatja, tehát az ellenállás mindinkább csökken. A 12. ábrán az (1, 2, 3) elektródák között további (4, 5, 6) elektródák merülnek a folyadékba, hol a szakadozott vonalak az ellenállás nagyságát tüntetik föl. Az (1 és 4), (2 és 5), (3 és 6) lemezek össze vannak egymással kapcsolva, s ugyanazon fázissal bírnak.
