24251. lajstromszámú szabadalom • Befolyó vizet szállító injektor

Az azonos részeket az összes ábrákon azonos betűk jelzik. Az 1. ábra szerint a magasabban fekvő tápláló víztartályból az (a) térbe nyomás alatt befolyó víz innen a (c) szelepen át juthat csak az injektor (b) keverő terébe. A (c) szelep alsó fölületére a befolyó víz nyomást gyakorol, míg a szelep fölső fölületére a keverő térben föllépő vákuum hat. Világos, hogy ezt a szelepet már az (a) térben föllépő túlnyomás maga is nyithatja, bár a kinyílásnak, mint azt bevezetőleg jeleztük, csakis akkor volna szabad végbemennie, mikor a keverő térben a vákuum már létesült. A találmány szerint — mint az a 2. ábrán látható — a zárótagot (cl c2) kettős szelep vagy kettős dugattyú gyanánt képezzük ki, a két (cl c2) szeleptányér között lévő teret a tápláló víztartályban uralkodó nyomás alá helyezzük, tehát az abban uralkodó nyomást az 1. ábrán látható (a) térben uralkodó nyomással azonossá tesszük, míg a (cl) szeleptányér vagy dugattyú fölső fölületére a (b) keverő térben uralkodó nyomás és a (c2) dugattyú vagy szeleptányér alsó fölületére a külső légnyomás hat. A leírt berendezés miatt a zárótag az (a) térben uralkodó víznyomástól teljesen függetlenné válik, a mennyiben a zárótagban a (cl c2) szeleptányérok között a víznyomás teljesen kiegyenlítődik és a (cl c2) szeleptányérok külső fölületeire a víznyomás hatást nem gyakorol. Mikor a (b) keverő térben vákuum föl nem lép, a (cl c2) szelep zárva van, ellenben mikor a (b) keverő térben vákuum létesül, a szelepet a külső légnyomás nyitja, a nélkül, hogy a nyitásnál a víznyomás szerepet játszanék. A (c2) dugattyú meggátolja, hogy a víz az injektorból elfolyjék. A leírt zárótag tehát az összes eddig ismerteknél annyiban előnyösebb, hogy az épen uralkodó víznyomástól függetlenül nyit és zár, ezért alkalmazása ott van helyén, hol az injektorba a víz tág határok között változó nyomás alatt folyik be, nevezetesen lokomotivkazánoknál, mert itt a szerkocsiban lévő víz színe az üzemnél ige-n tág határok között változik. A találmány szerint szerkesztett zárótag alakítása igen sokféle lehet, így pl. a 2. ábrán akként van alakítva, hogy (cl) szeleptányér, (c2) pedig fölfekvő fölülettel bíró szelephenger legyen, ennek megfelelően a víz a zárótag nyugalmi helyzetében egyrészt a keverő tértől, másrészt a külső levegőtől teljesen el van zárva. A 3., 4. és 5. ábrán eme tag akként van kiképezve, hogy (cl) dugattyús szelep, illetőleg dugattyús tolattyú, (c2) pedig fölfekvő fölülettel bíró dugattyú legyen. A 4. ábra metszet a 3. ábra x—y vonala szerint, mely utóbbi a zárótagnak az injektoron való alkalmazását mutatja be. Az 5. ábra a zárótag fölülnézete, a zárótag két (cl c2) része az (f) szárnyak útján van egymással mereven összekötve. A (c2) dugattyú alsó fölü letét egy (d) kamra zárja körül, mely az (e) furaton a keverő tér csőcsonkjával, tehát a külső levegővel közlekedik. Ennél az elrendezésnél a por és más szenny nem juthat a (c2) dugattyú vezetékéhez, tehát ez az elrendezés előnyösebb, mintha a külső levegővel közlekedő furat védtelen, mint a 2. ábrán. A 6. ábrán (cl) szeleptányér, (c2) egyszerű dugattyú gyanánt van kiképezve, míg a 7. ábrán (cl) dugattyús szelep, illetőleg dugattyús tolattyú, (c2) egyszerű dugattyú gyanánt van alakítva, a dugattyú (g) csúcsa a löket határolására szolgál. Az összes a 2—7. ábrán látható esetekben a zárótag a vizet csak egyoldalúan engedi az (a) kamrából a (b) keverő térbe folyni és minden esetben a fölső (cl) tányér szabályozza a befolyó víz mennyiségét. A 8. ábra már most egy berendezést ábrázol, hol a víz bevezetését a (b) keverő térbe a (cl) és (c2) szeleptányér végzi a nélkül, hogy a víznyomás kiegyenlítése megszűnnék, ebben az esetben azonban még egy harmadik (c3) dugattyú is alkalmazást