24245. lajstromszámú szabadalom • Tekercselés elektromos gépek számára

- 2 -keres tetszőleges számú sodrony- vagy csíkrétegből vagy tekerületből állhat; a rajz 1—4. és 6. ábráiban minden egyes tekercs három, külön-külön ugyanazon alakra meghajlított és egymás mellett elrendezett csíkból áll. Az 1. és 2. tekercsek párosával vannak elrendezve és fölváltva a magnak szemben fekvő hornyaiba illesztve. Mindegyik tekercs szárára a szigetelő anyagból készült (3) hüvelyt toljuk föl (3. ábra), melyekből az egyik szárnál a (4 5 6), a másik szárnál a (7 8 9) végek állanak ki. A rajz szerint ezen végek különböző hosszal bírnak, a mi azonban lényegtelen; ezen kiálló végek arra szolgálnak, hogy a hosszhornyokba való beillesztés után megfelelő sorrendben párosával egymással összeköttessenek. Az (1 2) tekercseknek másik, nem szabad vége (2. ábra) a (11) mag felé van hajlítva, a hol is ezen meghajlítás körülbelül a középen (10)-nél egy fél csavarulatot tesz meg, úgy hogy a szomszédos tekercsrésziek nem érintkezhetnek ezen meghajlítással és a részek között a szellőztetésre szükséges köz meg van hagyva. Természetes, hogy a tekercseknek (10) vége tetszőlegesen alakítható, hogy a rendelkezésre álló térhez, a szomszédos tekercsek között vagy a tekercsek és a gépkeret, valamint a mag között uralkodó potencziálhoz, a gép alakjához vagy az üzem egyéb körülményeihez alkalmazkodjék. Miután a tekercsek a 2. és 3. ábrában föltüntetett alakra vannak hajlítva, azoknak szárait a mágnesmag (12) hornyain (6. ábra) átillesztjük oly módon, hogy az egymásra következő tekercspárok (10) végükkel váltakozva, a mag egyik és másik oldalára kerüljenek (2. ábra). A szabadon kiálló végeket ezután egymás felé hajlítjuk és alkalmas (13) kapcsolással (3. ábra) egymással összekötjük, miután előzetesen azokat a megfelelő hosszra levágtuk, hogy az összeköttetési pontokon egymást ne zavarják. A kiálló végeknek specziális kombinácziója természetesen a gép által termelendő vagy a gépbe mint motorba bevezetendő áram fázisszámától, valamint a létesítendő mágneses sarkok számától függ. A mint már említettük, az 1. ábrában föltüntetett séma két fázisra és négy sarkra van berendezve, a mikor is az (A) fázis tekercseinek szabad végei ugyanazon irányba futnak és a következő módon vannak öszszekötve: Az (1) tekercsnek (4 5 6) végei a (13) kapcsolások segélyével a (2) tekercsnek (9 8 7) végeivel vannak összekötve. Az (1) tekercsnek (7) vége a (2) tekercs (5) végével, az (1) tekercsnek (8) vége a (2) tekercsnek (4) végével és az (1) tekercsnek (9) vége a következő tekercspár (1) tekercsének (9) végével van | összekötve. A szomszédos tekercspárok (2) | tekercseinek (6) végei vagy egymással j vannak összekötve, vagy pedig szabadon vannak hagyva, hogy azokat a külső áramkörrel vagy valamely alkalmas szorítóval vagy pedig kollektorgyűrűk és kefék segélyével összekapcsolhassuk, a szerint, a mint a tekercselés a térmágnesre vagy a | rotorra van szerelve. A (B) fázis számára a mag másik olda! Iáról beillesztett tekercspárok szolgálnak, melyek a következő módon vannak összekapcsolva: Minden egyes (1) tekercs (4 5 6) vége a (2) tekercs (9 8 7) végeivel van j összekötve, mint a hogy ez az (A) fázis tekercseinél láttuk. A többi végek már i kissé eltérően vannak összekapcsolva, ne-i vezetesen a (2) tekercs (6) vége az (1) i tekercs (8) végével és a (2) tekercs (5) vége az (1) tekercs (9) végével van összekötve. A (2) tekercs (4) vége a szomszédos tekercspár (2) tekercsének (4) végével és az (1) tekercs (7) vége vagy a szomszédos tekercspár (1) tekercsének (7) vé| gével van összekapcsolva vagy pedig sza! badon van hagyva, hogy azt a külső áram-I körrel vagy állandó szorítók vagy pedig | kontaktusgyűrűk és kefék segélyével ösz-i szekapcsolhassuk a szerint, a mint a tekercsek a gép térmágnesén vagy rotorán I vannak alkalmazva. Hangsúlyozzuk, hogy a jelen találmány i természetesen korántsem szorítkozik a te-