24211. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lövőfegyver mozgó csővel

— 2 -gantyús darab horgának és az elcsattantóhorognak elrendezését; a 19. ábra pedig az ütőszögnek toldata mögötti keresztmetszetét tünteti föl. Az (1) cső (1. ábra) és az ezzel egy darabban készült vagy vele összecsavart (2) závárzattok a (3) köpeny megfelelő vezetékeiben mozgathatóau vannak elrendezve. A (2) tokból a (2b) gyűrűs vájat (3. ábra) van kimunkálva, mely tengelyirányú, egyenes (2c) áttörésekkel van ellátva (3. és 11. ábra). A (2) tokba a (4) fogantyús darab van betolva, mely az (5) zárolóval van kapcsolva és pedig olyképen (6. ábra), hogy a (4) fogantyús darab megfelelően elrendezett (4f) vezetőléczekkel bír, melyek az (5) zároló csavarmenetalakú (5b) vájataiba nyúlnak. Ezen elrendezés folytán az (5) zároló a (4) fogantyús darabban való minden eltolódása alkalmával hossztengelye körül elforogni kénytelen. Az (5) zároló mellső végén (5a) zárószemölcsök vannak elrendezve, melyek a (2) tok (2c) áttöréseibe (11. ábra) tolhatók Ha már most a csavarmenetalakú (5b) vájatok és vezetőléczek által az (5) zárolóval kapcsolt (4) fogantyús darab egyenes irányban előre tolatik és az (5a) zárószemölcsök a (2c) áttöréseken átjutottak, akkor az (5) zároló a (2b) gyűrűs vájat mellső fölületébe ütközik, mi által az (5) zároló előremozgása meg van akadályozva. A (4) fogantyús darabot a (10) rúgó azonban még előre tolja és így a két egymással csavarmenetalakú vájatokkal és vezetőléczekkel kapcsolt alkatrész viszonylagos mozgása által az (5) zároló hossztengelye körül elforogni kénytelen, a mikor is az (5a) zárószemölcsök a (2cj áttörések között a (2b) gyűrűs vájat hátsó fölületéhez támaszkodnak és így a fegyver závárzata mereven el van reteszelve. Az (5) zárolóban (1. ábra) és a (3) köpenyben (7) csavar segélyével megerősített (6) ütközőlapban, a (8) ütőszög van vezetve, melyet a (9) ütőszögrúgó akaratlan előrecsapás ellen biztosít. A (10) rúgó mellső végével a (4) fogantyús darabnak, hátsó végével pedig a (6) ütközőlapnak támaszkodik és a závárzat működtetésére szolgál. A (11) rúgó, mely hátsó végével a (3) köpenynek, mellső végével pedig a (12) csőhüvelynek feszül, arra szolgál, hogy az (1) csövet és a (2) tokot a visszalökés megszűntével eredeti helyére visszavigye. Mivel igen fontos, hogy a (12) csőhüvely, mely a (11) csőrúgó támaszát képezi, az (1) csővel föltétlenül biztos kapcsolatfal bírjon, a (7. ábra szerint) bajonetthasítékkal ellátott és az (la) csőszemölcsre forgatott (12) csőhüvely, egy (13) csőhüvelyanyával van biztosítva. A (12) csőhíively a (13) csőhüvelyanyával fogazás útján van összekapcsolva. Hogy az (1) csővel való összeköttetésük föltétlenül biztos legyen, a (12) csőhüvely bajonett hasítékának beforgatási iránya, a (13) csőhüvelyanya csavarmenetének beforgatási irányával ellentétes; ha példáid a bajonetthasíték jobbra forgatandó be, a (13) csőhüvelyanya bal csavarmenetekkel bír, vagy megfordítva. Világos, hogy a (13) csőhüvelyanya a (12) csőhüvelytől véletlenül el nem válhatik. De még ebben az esetben is a bajonetthasíték a (12) csőhüvelyt az (1) esővel biztosan összekapcsolná. Ha a (12) csőhüvelyt és a (13) csőhüvelyanyát el akarjuk távolítani, akkor a (12) csőhüvelyre a (11) rúgó hatása ellenében nyomást gyakorolunk, a midőn a fogazás egymásból kiválik és a (13) csőhüvelyanya lecsavarható; ezután a (12) csőhüvely az (la) szemölcsből kiforgatható. A (14) kivető (2. ábra) a (2) tokban és pedig előnyösen rugalmasan van elhelyezve, míg a (15) töltény vonó (9. ábra) az (5) záróiéba van ágyazva és (15a) nyúlványával (10. ábra) a (8) ütőszög megfelelő mélyítésébe nyúlik, hogy a (8) ütőszögnek hátrafelé való kiesését megakadályozza. A (18) billentyűrúgó hatása alatt álló és a (3) köpennyel egy darabban készült (17) billentyűcsapszög körül elforgatható (16) billentyű, a (21) csap körül csak egy irányban kilendíthető és a (19) kilincsrúgó hatása alatt álló (20) kilinccsel bír. A (3) köpennyel egy darabban készült (23) csapszög körül elforgatható (22) elcsattantóhorgot a (24) elcsattantóhorogrúgó állandóan a (25) kakashoz