24202. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés mindenféle fűtési czélra

felényire való megrövidítését. A rostélynak ilyeténképeni megrövidítése még abban is leli megokolását, hogy minden levegőtöbblet ki van zárva és továbbá abban is, hogy egy vastag szénréteg erőteljes levegő hozzávezetés által mindig intenzivebb meleget fejleszt, mint egy vékonyabb, melynél a hozzálépő levegő nem ellenőrizhető, különösen akkor nem, ha a szén nagyon különböző nagyságú, mint a hogy ez a kö zönségesen szállított szeneknél tényleg elő is fordul. A tetemesen rövidebb rostélynak alkalmazását különben a helyes működés is megköveteli, a mennyiben a hosszabb rostélyon a szén nem osztható el oly egyenletesen, úgy hogy ennek következtében fölösleges és káros levegő jut a tüzelő térbe. Az atmoszferikus levegő nyomása azonban semmiképen sem volna elég tömören fekvő szénnél, különösen pedig porszénnél arra, hogy az intenzivebb elégetés czéljából a szénrétegekbe a megfelelő levegőmennyiség jusson, tehát a légnyomást nagyobbítani kell egy ventilátor segélyével. Ilyen módon még a porszenet, illetve a csekélyebb értékű tüzelőanyagot is jól föl lehet használni az által, hogy a fűtési hatásfoknak megfelelően több vagy kevesebb levegőt bocsájtunk be, a hol is a magas szénrétegen keresztül a fűtési hatásfokot kisebbítő el nem égett levegő a tüzelő térbe nem juthat. Az elégésnél esetleg keletkező szénoxydgázok, úgy mint a gázosító térben nem eléggé elgázosított szénből, a tűztérben esetleg még szabaddá váló szénhydrogéngázok, az (1) ólsorok közötti hézagokon át a tűztérbe lépő és a következményekhez képest mennyiségileg könynyen szabályozható, izzásig hevített másodrendű levegő által jutnak teljes elégéshez. Ha az üzem kisebb és nem igen tömören fekvő szén kisebb vastagságú rétegben égettetik el, akkor a közönséges atmoszferikus nyomás is elégséges és az elégéshez szükséges levegő bevezetése az előépítmény elfödésére szolgáló csapóajtócskán eszközöltetik. A rövid, legföljebb 1 m. hosszú rostélynak a salaktól való megtisztítása egy ekevas alakú rostélyvassal történik, a mely rostélynyílásokba helyeztetik, hogy ezeken áthatoljon, a salakot összetörje és hátratolja. A tisztításnak ezen módja tizemközben, tehát teljesen elfödött rostély mellet is történhetik. A porozus, nem tömören egymásra fekvő salak, az evvel együtt leghátrább tolt szénnek mintegy rostélyát képezi. A rostély hűtésére a hamutartó vízzel legyen telve; még helyesebb, ha egy vízszóró készülék alkalmaztatik. Kisebb tüzeléseknél, a hol óránkint csak 50 kg. szén használtatik föl, a ferde rostély rögzíthető, tehát az ennek emelésére és sülyesztésére szolgáló berendezés elhagyható. Ezen új tüzelésnél az egyenletes magas hőfok mellett fejlesztett gázok magas hőfokuk következtében az izzó széntömegből csendesen emelkednek fölfelé, mivel a szénréteg fölösleges levegőmennyiséget nem enged keresztül jutni. Ezen tüzelésnek egy gőzkazánon való alkalmazásánál az eddig szokásos fűtőgázok részére szolgáló liúzamok elmaradhatnak, mert a fűtőgázokat a kazánhoz a lehetséges legnagyobb hőfokkal vezetik és a kazánt csak úgy falazzák be, hogy a gázok a fűtőfölületet mindenütt jól körülvegyék. Ekkor a kazánhoz vezetett fűtési gázok legelőször is a fütőtér legmagasabb helyén fognak elhelyezkedni és oly mértékben mindinkább alább sülyedni, a mily mértékben melegüket a kazánnak átadták és a mily mértékben helyükbe meleg gázok lépnek, hogy azután egy a fütőtér legmélyebb helyén lévő nyíláson kiszoríttasanak. Ha a fűtőtér légmentesen van elszigetelve, úgy a fűtőgázok a legnagyobb mértékben kiaknázhatók, mert eltávozásuk alkalmával a gőz hőfokánál magasabb hőfokkal nem kell bírniok. Az általánosan ismert természeti tünemény, hogy t. i. egy térben a legmagasabb hőfokkal bíró gázok a legmagasabb helyen, a legalacsonyabbal bírók pedig a legalacsonyabb helyen vannak, eddigelé a fűtési és tüzelési technikában igen kevés figyelmet nyert, sőt oly berendezéseket létesítettek és tartanak továbbra is üzemben, a