24166. lajstromszámú szabadalom • Újítások ásványi és növényi olajok vagy ezek desztillátumainak lepárlásában
2 -gőz segélyével körülbelül 82—95° C. hőmérsékre hevíttetik s az (al a2) tartányokban foglalt oldatok, miután az (a7, a8) csöveken vagy más módon bevezetett gőzök segélyével az (a) edény tartalmának hőmérsékéig szintén fölhevíttettek, az (a) tartányba bocsáttatnak. Ezen oldatokból annyit bocsátunk a kezelendő residuutnhoz, hogy ennek 100 súlyrészére körülbelül egy súlyrész natriumhydroxid, V2 —11 ji súlyrész káliumpermanganát és mintegy 21 /a súlyrész aluminiumszulfát essék. Ezen arányok különben a kezelendő anyag tisztátalanságának fokától függenek s a szerint nagyobbodnak vagy kisebbednek. Nyers olaj kezelésénél a föntebbi oldatokból csekélyebb mennyiség is elegendő, mint a mennyi most megadatott. Először a nátronlúgot bocsátjuk az (a) edény tartalmához, melyhez elegendő ideig vezetünk gőzt, hogy azt kellően fölkavarja s vele összeelegyedjék. Ezután a káliumpermanganát és az aluminiumszulfát oldatát bocsátjuk be az (a2) tartányból, miközben ismét gőzt vezetünk az (a) tartányba, hogy annak tartalma kellően összekeveredjék egymással s a bevezetett ágensek oxydáló és tisztító hatásukat minél előnyösebben érvényesíthessék. Az aluminiumszulfát jelenléte folytán a permanganát oxygénje könnyebben kiválik s a tisztátalanságok az (a) edényben leülepednek. Most az (a) edény tartalmát le hagyjuk ülepedni, a mi a kezelendő anyag mennyisége szerint hosszabb vagy rövidebb időt fog igénybe venni. Az (a) edény tartalma a nátronlúggal való kezelés után világosbarna szinú lesz, s miután a káliumpermanganát és aluminiumszulfát oldatával is kezeltetett, ezen oldat halványvörös szine egészen eltűnik. Ezután a (cl c2 c3 c4 és c5) szelepeket vagy csapokat, fölülről kezdve sorban megnyitjuk, hogy az (a) edény tartalma a (b) lepárló edénybe folyhasson, melyben bármilyen ismeretes desztillálásnak alávethető. A (b) edényből eltávozó desztillátumok különböző (bí b2 b3) medenczékben foghatók föl fajsúlyuk szerint, mely a szerint nő, a mint a desztilláló edény hőmérséke emelkedik. így pl. az első medenczében körülbelül 0-885, a másodikban a 0 895—0 900, a harmadikban a 0 900— 0 902 fajsúlyú olaj gyűjthető össze s így tovább. Az így kapott desztillátumok aztán a szokásos szárítás után piaczra vihetők. Ha az a) tartányban kezelt anyag könnyebb naftákat és paraffinokat is tartalmaz, a mely eset fönnáll, ha nyers olajokat használunk azok residuumai helyett, az (a) tartányt egy süveggel vagy födéllel látjuk el, melyből egy (e ) c s ő vezet a (g) hűtő edényben helyet foglaló (f) kigyócsőhöz, úgy hogy az (a) edény tartalmának hevítése folytán abból fölszálló gőzök összesűríttetnek s a (b) tartányban összegyűjtetnek. Ámbár az (a) edény tartalmának befúvott vagy befecskendezett gőzzel való hevítése igen előnyös, a találmány nem szorítkozik csupán ezen hevítési módra. így pl. az említett edény egy gőzköpennyel vagy hevítő kigyócsővel is körülvehető, vagy valamely tűzhely fölé helyezhető stb., mely esetekben az edény tartalmának kavarása az említett (d) csövön át befúvott levegő vagy valamely mechanikai berendezés segélyével történhetik. Az oldatokat tartalmazó (al a2) tartányok szintén bármily tetszőleges módon hevíthetők. A helyett, hogy a natriumhydroxidot, káliumpermanganátot és aluminiumszulfátot oldott állapotban vezetnénk az (a) tartányba, mint föntebb leíratott, ezen anyagokat fokozatosan száraz állapotban is bevezethetjük, ámbár az oldatok használata általánosságban előnyösebbnek mutatkozik. Föloldatlan ágensek esetén az arányokat úgy állapítjuk meg, hogy a kezelendő anyag minden 100 súlyrészére körülbelül egy súlyrész natriumhydroxid, l1 /* súly rész káliumpermanganát és 2 x /2 súly rész aluminiumszulfát jusson. Az ily módon kapott olajat aztán még egy tisztítási műveletnek vetjük alá, mely abban áll, hogy az olajat desztillálás után salétromos savval vagy salétromsavval és vasgálicczal, vasaczetáttal vagy más megfelelő vastartalmú anyaggal kezeljük. Ezen czélból a desztillátumot kellő kavarás köz-