24162. lajstromszámú szabadalom • Nyomóminta előnyomatoknak linoleum, viaszos vászon stb. való előállítására

Megjelent- 1902. évi május lió ő-éii. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 24162. szám. XIV/e. OSZTÁLY. Nyomóminta eló'nyomatoknak linoleumon, viaszos vásznon stb. való előállítására. LOMMATZSCH PÁL KERESKEDŐ DREZDÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 deczember hó 6-ika. A különféle mustráknak linóleumra, viaszos vászonra s más hasonló anyagokra való fölnyomtatására eddigelé rendkívül nehezen előállítható mintákat alkalmaztak, melyeknél a mustra körvonalai mentén a fatömbbe előzetesen bevert sárgarézszalagok között fönmaradt fölület kitöltése különböző hosszaságú egyenes sárgarézszalagok által történt oly módon, hogy az egyes szalagokat kiélesített alsó élüknél fogva a fatömbbe beverték. Sűrűn folyó anyagoknak, például olajfestékeknek alkalmazása esetén a sárgarézszalagokat lyukakkal kellett ellátni, hogy a levegő oldalt eltávozhassák, s a lenyomat ne egyes, a nyomószalagoknak megfelelő sávokat tüntessen föl, hanem a körvonalak közé eső fölület egyenletesen legyen festékkel kitöltve. Ezen légnyílások előállítása sok időt igényelt, minek következtében a minta maga igen sokba került. A mellékelt rajzlap 1. és 2. ábrája az eddigi eljárás szerint előállított mintákat tüntet föl. Az egyes különböző hosszaságú s (bj légnyílásokkal ellátott (a) sárgarézszalagok kiélesített (c) éleiknél fogva a (d) fatömbbe veretnek be, mely munka igen nagy gondossággal volt végzendő, hogy a fölület egyenletes legyen. Az egyes (a) sárgarézszalagokat a mustra (f) körvonala veszi körül. Igen finom (g) vonalaknál a mustrának megfelelően kidolgozott tömör (h) sárgarézdarabok találtak alkalmazást. Hogy a mintáknak ezen nehézkes előállítási módját, illetve az egyenként kezelendő s külön-külön megerősítendő sárgarézszalagok alkalmazását elkerülhessük, jelen találmány egy lemezből (5., 6., 7. ábra), mely öntés, marás, vagy fűrészelés útján stb., fölső oldalán (i) hosszbarázdákkal s alsó oldalán (k) keresztcsatornákkal van ellátva, az egyes mustrák körvonalainak megfelelő alakot vágunk ki, s ezen alakot valamely ragasztóanyag (sellák stb.) segélyével az előzetesen bevert körvonalon belül a fatömbre erősítjük, úgy hogy az (o) körvonal által megállapított mustra teljesen kitöltessék (3., 4. ábra). Mivel az (i) hosszbarázdák az alsó oldalon kiképezett (k) keresztcsatornák között fekvő (p) bordákig leérnek, a levegő szabadon eltávozhatik. Az ily módon előállított minta segélyével finom (h) csipkézetek is kitölthetők s az által, hogy a nyomóminták egy darabból állanak, a nyomással szemben nagyobb szilárdságot fejtenek ki.