24161. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő készülék
és a gazometer között létesít kapcsolatot. Ha a (7) szelepet nyitva akarjuk tartani, úgy fészkéről fölemeljük, egy negyed fordulattal elforgatjuk és fölemelt állásánál gyűrűalakú (20) végével a (22 23) tömbökre állítjuk, melyek alkalmas módon az (5) víztér födeléhez vannak erősítve. A tulajdonképeni készüléken kívül, oldalt elrendezett (11) generátorban az egyes (25) karbidszelenczék egymás fölött vannak elrendezve, melyek feneküknél (26) nál és oldalukon (27)-nél át vannak lyukgatva (5. ós 6. ábrák). Ezen karbidszelenczék keresztalakban elrendezett válaszfalak segélyével négy szakaszra vannak fölosztva. A válaszfalak fölső szélüknél (28)-nál ki vannak metszve, azon czélból, hogy a víz valamennyi szakaszba behatolhasson (7. ábra). Azon czélból, hogy a készüléket üzemkész állapotba helyezzük, a (2) tartányhoz csatlakozó (29) csőtoldaton keresztül egy tölcsér segélyével vizet töltünk be, mely először a (2) tartányba és innen a fenéknyílásokon keresztül, melyek (3)-mal vannak jelölve, az (1) gazometer terébe folyik. Vizet csakis addig vezetünk be, míg annak fölszíne a betöltési nyílás magasságáig emelkedik s azután az említett nyílást elzárjuk. A szintén oldalt elrendezett (13) gáztisztítót a (30) nyíláson keresztül töltjük meg az alkalmas folyadékkal. Erre a (11) generátornak (31) iszapszelepét megnyitjuk és egyszersmind a (6) szelepet a (21) szeleprúdon alkalmazott (20) gyűrű segélyével fölemelvén, a (22 23) támaszokra illesztjük s a tompa kúpalakkal bíró födélnek fölső nyílásán át vizet töltünk be, a mit mindaddig folytatunk, míg csak a betöltött víz fölszíne a (12) T-csődarab magasságáig emelkedik. Midőn ez bekövetkezik, a (6) szelepet visszasülyesztjük azon állásba, a melynél a (8) csőnek fölső nyílását elzárja és így megakadályozzuk azt, hogy a (11) generátorhoz több víz vezettessék. Az ez után betöltött víz az (5) és (6) térben gyűl össze. Miután a karbiddal töltött (25) szelenczéket a generátorba helyezzük, az utóbbit elzárjuk és (33) födelét a (34) kengyel és (35) csavar segélyével erősen hozzászorítjuk a falazathoz. Úgy a (2) tartány, mint a (13) gáztisztító, valamint a (9) nyomás-szabályozó iszaplevezető (37) csapokkal vannak fölszerelve. Ha a készüléket működésbe akarjuk hozni, úgy a (6) szelepet fölemelés által megnyitjuk és a (20) gyűrűt, mint már föntebb is említettük, a (22 23) támaszokra helyezzük. Ekkor a (6) térben lévő víz (8) csövön át a (9) nyomás-szabályozóba, innen pedig (10) csövön át a karbidszelenczékhez vonul s az utóbbiaknak tartalmát, sorban alulról haladva fölfelé, megnedvesíti. A fejlődő gáz a (T) csődarabon keresztül a (24) csőbe hatol, mely azt a (13) gáztisztítóhoz vezeti. Az uralkodó nyomás folytán a gáz áttör buborékok alakjában a tisztító folyadékon és a (14) csőben fölszáll a (15) hűtőkígyóhoz, mely az (5) víztérben foglal helyet (2. ábra). Az ily módon előállított, megtisztított és leliűtött gáz gyülemlik össze megszárítása után az (1) gazometerben. A gáz a (11) generátorban bizonyos nyomás alatt áll, mivel eltávozása előtt le kell küzdenie a (13) vízoszlop ellenállását. Ennek következtében azonban egyszersmind a vízhozzávezetés is csökken, mivel a (10) csőben uralkodó nyomás visszaszorítja. A víz azonban egyszersmind az (1) gazometerből is visszaszoríttatik a (2) tartányba, miután a legalsó karbidszelencze tartalmával a víz érintkezett és így a gázfejlesztés kezdetét vette. Már most a szerint, a mint a méretezés keresztülvitetik, a víz pl. csak addig vezettetik a karbidhoz, míg az (1) gáztartó körülbelül félig, vagy ezen csak valamivel följebb van gázzal megtelve, míg ellenben azonnal megszűnik a víznek a karbidhoz való vezetése, ha a gázmennyiség az (1) gazometer egész magasságának 2 /, részét kitölti. Ha a nyomás maximum a gázfogyasztás következtében csökken, úgy a víz a (10) csőben ismét emelkedik és a (11) generátorhoz jut s itt a fogyasztás mérvének megfelelően egymásután a második, harmadik stb. karbidszelencze tartalmát nedvesíti meg.
