24141. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék

Megjelent 1902. évi májús hó 5-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 24141. szám. V/b. OSZTÁLY. Önműködő fék. FISCHEB JAKAB ÉS SCHNEIDEB HEBMANN MAGÁNZÓK SOLOTHUBNBAN (SVÁJCZ). A szabadalom bejelentésének napja 1901 november hó 16-ika. Jelen találmány tárgyát képező önműködő fék lényegében egy meneteinek visszaforgatása után a fékezendő rész fölé tolt csavarrugóból áll, melynek átmérője valamivel kisebb a fékezendő rész átmérőjénél és melynek egyik vége akként van rögzítve, hogy az általa körülfogott fékezendő részszel együtt el nem fordulhat. A mellékelt rajz 1. ábrája a találmánynak egy példaképeni egyszerű kiviteli alakját mutatja. Ezen az ábrán (a) egy forgatható tengelyt, (b) pedig a meneteinek visszaforgása után a tengelyre rátolt csavarrúgót mutatja. Az (a) tengelynek a (c) nyíl irányában való forgatása esetére a (b) rúgó (d) vége rögzítendő, oly módon, hogy az a helytálló (e) ponthoz van erősítve. Világos, hogy ennek következtében a menetének visszaforgatása után az (a) tengelyre rátolt csavar rúgó saját feszültségénél fogva a tengely kerületére nyomást gyakorol és súrlódást idéz elő, úgy hogy a rúgó az (a) tengellyel együtt forogni igyekszik. Minthogy azonban a csavarrúgó (d) vége rögzítve van, ennélfogva a súrlódás a (b) rugónak a tengelyhez való még szorosabb « hozzáfekvését és így a tengely mindinkább I erősbödő fékezését idézi elő. A fékezés megszüntetése czéljából a (b) csavarrúgó annyira visszaforgatandó, hogy annak tekerületei a tengelyt ne érintsék. Az (a) tengelynek az (f) nyíl irányában való forgása esetén annak önműködő fékeződése czéljából a (b) csavarrúgó (g) végét kell rögzíteni, a mi például annak a helytálló (h) ponthoz való erősítése által eszközölhető. A 2., 3. és 4. ábra a találmánynak egy vasúti járóműre alkalmazott példaképeni kiviteli alakját mutatják oldalnézetben, keresztmetszetben és alaprajzban. A járómű mindkét (i) tengelyére egy (k) karmantyú van szilárdan ráerősítve, az (1) csavarrúgó meneteinek visszaforgatása után rátolva. Ezen karmantyú két végére kétrészű (m) gyűrűk vannak lazán föltolva, melyek egy- egy belső bordájukkal a (k) karmantyúnak egy hornyába hatolnak és így oldalirányú eltolódás ellen biztosítva vannak. Az (m) gyűrűk fölül (n) lapokban végződnek, melyek a kocsi alvázára erősített (o) vezetékekbe kapaszkodnak, úgy hogy az (m) gyűrűk a (k) karmantyúval együtt való elfordulása ellen biztosítva vannak. Az (m) gyűrűk (p) szemeibe (q) kapcsolórudak van-