24109. lajstromszámú szabadalom • Folyadékok gyors fölmelegítésére szolgáló készülék

köpenyt minden pontban érintse, minek következtében alakjuk a mindenkori fűtőtérkazán keresztmetszetének megfelel. Ha a (d) kazán keresztmetszete köralakú, mint az a rajzban látható, úgy az (f) és (g) lapok is köralakúak; ha a kazán más alakkal bír, úgy a lapok szintén avval az alakkal bírnak. A fűtőlapok alakja és mibenléte a 2—4. ábrákon nagyobbított léptékben látható. Minden fűtőlap egy telt (j) középpel és merev (k) kerülettel bír; a (j) középlap és a (k) kerület között lévő gyűrűalakú részen egymástól megfelelő távolságokban sugárirányú, hasítékszerű (n) nyílások vannak elrendezve a fűtőgázok keresztülbocsátása czéljából. Ezen gyűrűalakú, hasítékokkal ellátott laprészt a következő módon állítják elő: Először is ezen laprészt a megfelelő távolságokban sugárirányú (1) bevágásokkal látják el; két-két ily (1) bevágás között lévő (m) hidat azután egy alkalmas fogóvassal megfelelő módon akként szorítják össze, hogy az egy lefelé nyilt csatornát képezzen, a mint az a 4. ábrán a (D—E) szerinti metszeten látható. Ezen U-alakú (m) hidak lehetnek fölváltva lefelé és fölfelé nyitottak, a mely elrendezés a fűtőgázok keresztülvonulását szintén elősegíti, azonban az összes hídcsatornáknak egyöntetű lefelé való alkalmazása a meleg kihasználását sokkal inkább biztosítja. Két-két (1) bevágás között lévő anyagnak összeszorítása által ezen eredetileg egyszerű hasíték megfelelően nagyobb (n) nyílássá szélesedik, úgy hogy az így megmunkált lapok végül a 2. ábrán látható alakot nyerik; a lapnak telt (j) középrésze előnyösen egy gyűrűalakú horonyban végződik és a (k) szél lefelé vagy fölfelé van hajlítva (3. ábra) azon czélból, hogy az egész lap a szükséges merevséget nyerje. Az (n) hasítékok a lehetőséghez képest a lap széléhez közel alkalmazandók, hogy ez által az átáramló fűtőgázok a (d) kazán falának közelében vonuljanak keresztül. A lapoknak (k) széle egészen elhagyható és e helyett az (n) hasíték nyílások között maradt (m) hidak egészen a (d) kazán faláig vezethetők, illetve arra ráerősíthetők. A leírt módszer szerint készült lapok csakis alkalmas anyagból álló lemezekből állíthatók elő, lehet azonban azokat öntés útján is előállítani. A (d) kazán belső fala alkalmas távolságokban nyúlványokkal bír, a melyeken a lapok fekszenek. Az 1. ábrán a legalsóbb (f)-el jelölt lapok megfordítva, tehát az (n) nyílásokkal fölfelé vannak elhelyezve. Ezen elrendezésnek az a czélja, hogy a belépő fűtőgázok huzama ne zavartassék meg és hogy az esetleges koromlecsapódások az (a) gáztűzhelyre vissza ne essenek. A lapok száma a kályha nagyságától, illetőleg magasságától függ; a (d) kazán magasságának és az (f—g) fűtőlapok számának megnagyobbítása által a gyűrűszerű (d) kazánban átáramló víz fölmelegítése sokkal hatásosabbá tehető, úgy hogy lehetővé van téve az is, hogy a (b)-nél beáramló hideg víz a kazánt (h)-nál forrási állapotban hagyja el. Az (f—g) fűtőlapok akként helyezendők a hevítő térbe, hogy az egyik lap (n) nyílásai az utána következő lap (m) hídjait fölváltsák, illetőleg azokat takarják, a miáltal az (n) nyílásokon átáramló fűtőgázok kényszeríttetnek a tört vonalban, illetve kígyóvonalban való haladásra és arra, hogy azok a lapok telt részeit körülnyaldossák. A leírt fürdőkályha működése már most a következő: Az (a) gáztűzhelyből fölszálló égéstermékek legközelebb a legalsó (f) fűtőlap telt közepét érik, s azt fölmelegítvén, a kerület felé szétoszlanak, minthogy a középen nem találnak huzamra. A gázok ezután ezen lapnak (n) nyílásain átáramolva, a következő lap (m) hídjaiba ütköznek, minek folytán ismét szétoszlanak s az (n) nyílásokon keresztül a további lap (m) hídjaiba ütődnek és így tovább, míg • végül a sapka-alakú födél nyílásain át a szabadba távoznak. Ezeknek következtében tehát kényszeríttetnek a fűtőgázok a kígyóvonalokban való haladásra és pedig a (d) kazán belső falának közvetlen közelében, a mi mellett azok úgy a kazán falát, mint a