24108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz és más fémek oxygénsóinak ill. érczeinek oldatlan anódák alkalmazásával való elektrometallurgiai kezelésére
heti elő az előbb említett beburkolást vagy betömést és ennek következtében a polarizáczió • tüneménye sem fog bekövetkezni. Tehát bármily oxygénsót elektrolyzálunk is, ajánlatos az oldhatlan anóda körül, akár el van ez küiönítve likacsos diafragma segélyével a kathódától akár nem, valamely redukáló anyagot alkalmazni. Ezáltal a polalarizácziót elfojtjuk és a kezdetben a czella sarkai között uralkodó feszültség a művelet egész lefolyása alatt állandó marad. A rézszulfátnál igen előnyösen alkalmazhatjuk ezen czélra a kéndioxydot, mely az S04 gyöke következtében hat: SO, + SOa = 2SOs . A redukáló anyag alkalmazása azonban még más előnnyel is jár. Ugyanis az S04 S02 = 2S03 képlet értelmében az anóda körül föllépő reakcziónál jelentékeny hő fejlődik, mely az elektromos áramkörbe jutva, a só elektrolyzisének foganatosításához szükséges feszültséget a minimumra redukálja hasonló módon," mint ahogy ez oldható elektródák alkalmazásánál történik, úgy hogy az oldhatlan anódák alkalmazásánál legalább is 123 Volt feszültséget szükségessé tevő rézszulfát a kéndioxydnak az említett módon való alkalmazásánál sokkal kisebb, körülbelül már 0-3—0-4 Voltnyi feszültségnél is elektrolyzálható. A kéndioxydnak az anódánál való alkalmazásával tehát kettős czélt érünk el, ugyanis az elektrolyzisnél a feszültséget állandóvá tesszük és a fölbontáshoz szükséges feszültséget 0'8 Volt-ig, legföljebb 2/3 Volt ig csökkentjük. A kéndioxydot az említett czélra azonban nemcsak a réznek oxygénsóinál, hanem más fémek oxygénsóinál is alkalmazhatjuk. Ezen czélra ugyanis nem kell egyebet tennünk, mint a fémek érczeit, melyek legtöbbje úgyis ként tartalmaz, pörkölés által oxygénsóvá és ez utóbbit kénsavban való föloldás által szulfáttá alakítanunk, a pörkölésnél keletkező kéndioxydot pedig víz által abszorbeáltaim. A nyert szulfátot ezután a czellába adagoljuk, a kéndioxydot pedig az oldhatlan anódánál alkalmazzuk. Az elektrolyzisnél a fém a kathódán rakódik le és a czellában kénsav képződik, melyet a pörkölésnél nyert oxygénsó újbóli föloldására használunk, úgy hogy a rézsók specziális eseteiben a fölbontáshoz csupán körülbelül 0'4 Volt-nyi feszültségre van szükségünk. Az elektrolyzisnél csupán arról kell gondoskodnunk, hogy bizonyos maximális feszültséget ne lépjünk túl, mely körülbelül L'45 Volt-ot (esz ki és mely körülbelül azon feszültségnek felel meg, melynél a kéndioxyd elbontatnék. Ezen feszültség túllépésénél a fémlerakódás a kathódán szulfidok képződésével van egybekötve, ami ismét polarizácziót. okoz. Ugyanez következik be, bármily más redukáló anyag alkalmazásánál is, ha elektrolyzis közben a feszültség az illető redukáló anyagot fölbontó feszültség fölé emelkedik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fémek oxygénsóinak oldhatlan anódákkal való elektrolyzisére, jellemezve azáltal, hogy az anódákat redukáló anyagokkal vesszük körül oly czélból, hogy a polarizácziót megakadályozzuk és a só fölbontásához szükséges elektromótorikus erőt csökkentsük. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás egy foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy a szulfátok elektrolyzisénél redukáló anyag gyanánt kéndioxydot alkalmazunk. 3. Az 1. alatt igényelt eljárásnak alkalmazása bármily fémek, különösen a réz kéntartalmú érczeinek metallurgiai kezelésénél, jellemezve azáltal, hogy a kezelendő érczet pörkölés által oxyddá alakítjuk átj keletkező kéndioxydot az anóda körül redukáló anyag gyanánt alkalmazzuk, az oxydokat pedig kénsavban föloldva, a czellában elektrolyzáljuk. PAUA8 RÉSZVÉNY TÁH8ASÁC. -YOMTMJA BUDAPESTEN
