24105. lajstromszámú szabadalom • Cseresznyemagkiszedő készülék

zetőlap fölső éle egy (16) horonnyal olyképen van ellátva, hogy ebbe a (9) rúd (14) bemetszése pontosan beilleszkedik. Mint már fönt említettük, a (8) állvány a (8a) vezetékkel van ellátva, mely a (15) lapnak vezetésére is szolgál és pedig oly czélból, hogy a (18) kés (9) rúdjával el ne forogjon. A (15) lap alsó középső része egy (17) nyúlvánnyal van ellátva, melynek szabad (18) vége öblös, éles és a H-alakú késnek tulajdonképen középső részét képezi. Ezen késnek illetőleg a (17) nyúlványnak jobb és bal szélére (7. ábra) egy a középső részén (20) furattal és (21) bemetszésekkel ellátott és meghajlított (19) lemezt illesztünk olyképen, hogy a (15) lapnak jobb és bal széle a (19) lap (21) bemetszésein keresztül hatolnak (5. és 8. ábrák). A meggörbített (19) lemez szabad vége (5. ábra), mely a tulajdonképeni kést képezi, elegendő vastagsággal bír, hogy a magot a cseresznyéből kitolhassa. Az 5. és 8. ábrákban látható, hogy a (22) kés sokkal vastagabb a (19) betétnél, miáltal | a (25) toldat képződik, mely a cseresznyét magvától való elkülönítésekor magával emeli. A kések homorúan vannak kiképezve oly czélból, hogy a kiválasztott mag a (7) betét középpontja felé vezettessék. A kések homorú alakjuk következtében még azon előnnyel is bírnak, hogy miután élei a cseresznye fölületének tökéletesen megfelelnek, a cseresznye így nincsen kitéve a túlságos préselésnek. Az (5) edény külső kerülete egy ékalakú (23) bemetszéssel van ellátva, mely a cseresznye szárának a bogyótól való elkülönítésére szolgál. A ferde helyzetű (5) edényen kívül a (8) állványt is oly helyzetbe hozzuk, hogy ez az (1) tartó függélyes síkjával egy bizonyos szöget képez és a (7) betétre merőlegesen áll. A (8) állványnak ferde helyzetét azonkívül még akként is megállapítjuk, hogy annak (13) betétje egy vízszintes síkba essék. A 2. ábra a (22) késnek normális, azaz fölemelt helyzetét mutatja, melynél ugyanis könnyen megérthető az, hogy ha a (13) betét nyílására egy függélyes vonalat emelünk és lefelé meghosszabbítjuk, akkor e vonal az (5) edény előtt elhalad a nélkül, hogy ezt érintené, minélfogva tehát a magvától elkülönített és a késsel magával fölemelt, de a (13) betét által vissztartott cseresznye egy (26) edénybe esik. Ha a (9) rudat, illetőleg a (22) kést lefelé nyomjuk, akkor ez az (5) edényben lévő egyes cseresznyére nyomást gyakorol, úgy hogy annak magja kiválik és a (7) betét nyílásán keresztül egy edénybe vezettetik; a (9) rúd fölemelkedésekor a (22) kés (25) toldatával a cseresznye húsát szintén magával emeli mindaddig, míg ez a (13) betétbe nem ütközött, mikor is e betét a cseresznyét a (25) toldat körül úgy forgatja el, hogy az végre a (26) edénybe hull. Az itt mondottakból világosan kitűnik, hogy úgy a (8) állványnak, mint az (5) edénynek rézsútos helyzete okvetlenül szükségessé válik és mely tehát a készülék szerkezetére vonatkozólag nagy szerepet játszik. E készüléknek egy további előnye abban nyilvánul, hogy miután a késnek éle homorú és H-alakú, a cseresznye magja a kés középpontja felé sokkal jobban tartható, mint abban az esetben, ha a kés egy közönséges egyenes élből állana, mely alól a mag nagyon könnyen kicsúszhat. A cseresznye, mely az (5) edénybe rakatik, a (7) betét H-alakú (24) nyílása fölé egyenként gurul, mire a (9) rudat lenyomjuk, úgy hogy ennek (22) kése a cseresznyébe hatol és a magot a (7) betét H-alakú (24) nyílásán keresztül egy edénybe nyomja. A (9) rúd, mely ezután szabadon engedhető, a (11) rúgó hatása folytán ismét eredeti, azaz fölemelt helyzetébe jut. E közben azonban a (22) kés a cseresznyét, a (25) toldat folytán magával emeli mindaddig, míg a cseresznye a (13) betétbe be nem akadt, a mikor is az a (25) toldat körül elfordul és a (26) edénybe hull. Ugyanezen műveletet természetesen mindaddig tovább folytathatjuk, míg a cseresznyével telt edény ki nem ürült. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Cseresznyemagkiszedő készülék, jellemezve egy ferde síkban elrendezett (8)