24045. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti töltések készítésére

buktató kocsihoz van erősítve. Az (e e5) csigákról (e3 e4) kötelek vezetnek ugyancsak az állványszerkezet mellső végéhez, melyek az (F) buktató kocsi két oldalához úgy vannak kötve, hogy a kocsi a gépész tetszése szerint egyik vagy másik oldalra buktatható és ismét fölállítható. Az állványra hátul egy (G Gl) középvágány van fektetve, mely az állvány közepe táján a kerékállvány közelében görbe (g gl) sínekben végződik. E görbe sinek egy rövid (g2) sínrész közvetítésével az állványnak majdnem végéig vezetett és közös (G2) középsínnel ellátott kettős vágány egyik vagy másik oldalával hozhatók összeköttetésbe. Az állvány hátulsó végén egy (H) följáró van elrendezve, mely az állvány vágányát a már kész vasúti vágánnyal köti össze és egy mellékvágányra vezető váltóval lehet ellátva. A kazán, a fölhúzógép, víz- és széntartány, melyek az állvány mellső végén lévő kocsi súlyának ellenében ellensúly gyanánt szolgálnak, az állvány hátulsó végén, vagy, mint azt az 1., 2. és 5. ábra mutatja, oldalt alkalmazott dobogókon, vagy, mint a 6., 7. ábrákon látható, egy a vágány fölött elhelyezett (I) állványon vannak elhelyezve. Az állványszerkezet alapozása a kész pályafölépítmény végétől kezdve, a föltöltendő (D) hely közvetlen közeléig, legczélszerűbben készíthető sűrűn egymás mellé fektetett kereszttalpfákból és ezekre fektetett hossztalpfákból, melyekre azután a sinek lesznek erősítve, csatlakozással a kész fővágányhoz. Ha az állványt megfelelő helyzetben ezen vágányra toltuk és a (H) följárót is elhelyeztük, a följáró elé érkező első telt kocsit az (el) kötéllel öszszekötjük és a fölhúzógép segélyével az állvány mellső végére húzzuk. Ha a kocsi ideérkezett, az (e3 e4) kötelek a kocsi billenőjéhez erősíttetnek és ez utóbbiak a fölhúzógép segélyével lebillentetnek és újra fölállíttatnak. Ezután a buktató kocsiról valamennyi kötelet leakasztunk és a kocsit a váltón túlra visszatoljuk. Ezután a következő kocsit ép úgy előre húzzuk s azután kiürítjük s így tovább, míg a föltöltés munkája befejezve nincs, mikor is az állványszerkezet kerekeivel az új töltésre lefektetett alapozáson tovatolatik a pályatest föltöltésének folytatólagos eszközlése czéljából. Az állványszerkezet egy módosított kiviteli alakja a 8., 9., 10. és 11. ábrákon van bemutatva. Az állványszerkezet itt egy kocsiállványon nyugszik, mely elől, az állvány középrészén egy kettős, hátul pedig, a gép alatt egy egyszerű kerékpárral van ellátva. A kocsiállvány (K) hosszgerendái, melyeket (k) keresztgerendák kötnek össze, hordják az állvány rácsos szerkezetét, melyek (L Ll) hosszgerendákból állanak. E hosszgerendákat hátul (1) oszlopok és (12) diagonálrudak, elől pedig (19) oszlopok kötnek össze. A rácsos tartókat tetőalakú tartószerkezet merevíti, mely (L2) középoszlopokkal vannak ellátva. Ezen oszlopok (14 15 16) húzórudak segélyével vannak az (Ll) gerenda csomópontjaival összekötve. Az (L2) középoszlopok (L3) keresztkapcsolatokkal bírnak és ilyenek alkalmazhatók megfelelő módon a húzó rudak között is. A fölhúzógép a kazánnal, géppel, víz- és széntartánnyal (8. ábra) az (Ll) hosszgerenda fölött egy dobogóra van szerelve. A vágány és a mechanizmus úgy vannak elrendezve, mint az az 5. ábrán látható és föntebb ismertetve lett. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egy kerékállványra szerelt állványszerkezet vasúti töltések föltöltésére, melynél a fölhúzógépnek, a kazánnak, a víz-és a széntartánynak súlya a telt buktató kocsik súlyával szemben ellensúly gyanánt szolgál, jellemezve egy, közös középső sínnel bíró kettős vágányba átmenő egyszerű vágány elrendezése által, melyen a buktató kocsik a fölhúzógép által az állvány mellső végére húzhatók és jobbra vagy balra billenthetők. 2. Az 1. pontban igényelt állványszerkezet egy kiviteli alakja, melynél a buktató kocsik lebillentése és fölállítása a föl-