24042. lajstromszámú szabadalom • Központosítható szíj- vagy kötélkorong

— 2 — csavaranyák hengeres fejrészükkel az (L) koszorúnak külső főlületén lévő, megfele­lően alakított (C) mélyedésekbe feküsznek be és elforgattatva, a beléjük csavarolt küllőket megfeszítik. A küllőket akként rendezzük el, hogy a szíjkorong középsíkjához képest részará­nyosán fekvő két síkban fekszenek. A küllő­nek a koszorúval és a kerékaggyal való összekötését akként foganatosítjuk, hogy a küllők egymással csillagalakú sokszöget képeznek. A küllőket rendszerint tangencziális kül­lők gyanánt rendezhetjük el, miáltal azon előnyt érjük el, hogy az erőátvitelnél a forgó korong az összes küllőket egyenlete­sen feszíti meg, a miért is a szíj- vagy kötélkorong ezen foganatosítási alakját elő­nyösen erőátvitelre szolgáló ékelt koron­goknál alkalmazzuk. Laza korongoknál a kül­lőket már a szerkezet egyszerűsítése czél­jából is sugaras küllők gyanánt foganato­sítjuk, a mint azt a 11. ábra mutatja. Ezen szíj- vagy kötélkorongokat a szoká­sos öntött korongokhoz hasonlóan új transz­missziók számára egy részből, már meglévő transzmissziók számára pedig két részből állítjuk elő, hogy az utóbbi esetben a ten­gelyeknek leszerelését elkerüljük. A 12. ábra ily két részre osztott korong­nak agyát tünteti föl; a korongoknak ezen két részre való osztása eltérőleg a gyakran több részből készítendő öntött korongoktól minden esetben elégséges. Ezen szerkezetnél, a mint az az 1—3. ábrákból kitűnik, a koszorút mindig csak egyetlen egy darabból állíthatjuk elő és az összekötésre szolgáló borítólemez egyik szélén a szögecsek segélyével, másik szé­lén pedig csavarok segélyével erősíthető a koszorúnak találkozó végeire. Ezen korongnak a közlőmű tengelyére való fölszerelése tehát minden esetben egy­szerűen és könnyen foganatosítható. A rá­szerelés után a korongagy az összekötő csavarok meghúzása által (12. ábra), vagy más módon rögzíttetik a tengelyre, mire a korongot az apró (H) csavaranyák erő­sebb vagy kevésbbé erős meghúzása által kellően központosítjuk, a mikor is a (H) csavaranyák meghúzása által még a küllő­ket is megfelelően megfeszítjük és a ko­szorúnak pontos köralakot biztosítunk. Ez által minden esetben, még ha a ten­; gely középvonala nem is esik épen a közlő-I mű geométriai tengelyébe, képesek vagyunk I a koszorút tengelyéhez képest a legszaba­. tosabban központosítani. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Központosítható szíjkorong, jellemezve egy, bádoglemezből, öntött vasból, hen­gerelt aczélból, vagy egyéb anyagból készített (L) koszorú által, mely az önt­vényből, bronzból vagy egyéb fémből előállított karimás (D Dl) korongaggyal aczélsodronyból készített küllők által van összekötve, melyek sogszögű csilla­gok alakjában vagy sugárirányú küllők gyanánt vannak elrendezve és egyik vé­gükkel a korongagyba vagy be vannak csavarolva vagy meghajlított vastagí­tott végükkel tartatnak meg az agy­ban, míg másik végükkel a (C) fura­tokba beillesztett, rácsavarolható (H) csavaranyák segélyével a koszorúba van­nak erősítve, úgy hogy ezen csavar­anyák meghúzása által a küllők meg­feszítésén kívül a szíj- vagy kötélko­rongnak a tengelyen való szabatos köz­pontosítása még akkor is lehetséges, ha a tengelyüknek középvonala nem is esik épen össze a transzmisszió geométriai tengelyével. 2. Az 1. alatt jellemzett korongnak kö­télkorong gyanánt való foganatosítása, melynél a bádogkoszorú egy vagy több horonnyal van ellátva, melyekben a kö­télkorong központosítása és a küllők megfeszítésére szolgáló (H) csavaranya befogadására szolgáló furatok vannak elrendezve. (1 rajzlap melléklettel.) PALLA8 BÉ8ZVÉWY TÁRSASÁG NVOMOÁJA BUDAPESTEN

Next

/
Thumbnails
Contents