24038. lajstromszámú szabadalom • Mótoros árammérő váltakozó áramnak mérésére, melynek adatai a külső áramkörben föllépő fáziseltolódástól föggetlenek

— 2 — 1. és 2. ábra a két mágneses mezővel bíró mérőszerkezetet láttatja oldal- és fölülnézetben. A fázisaikban egymással szemben eltolt (a) és (b) mágneses mezők hatása alatt álló (c) forgórész itt korong-alakú és tetszőleges fémből, így alumíniumból, vasból, vörös rézből, újezüstből stb. készülhet. Ha az (a) elektromágnes kevés tekercseléssel bíró (d) primértekercselése a főáramkörbe van igtatva (lásd a 3. ábrát, a hol (e) a váltakozó áramot előállító forrás, (f f) pedig párhuzamosan kapcsolt áramfogyasztók) és a majdnem indukcziómentes, azonban sok tekercselésből álló (g) szekundértekercselést a (b) elektromágnesnek nagy önindukczióval bíró (h) tekercselésével párhuzamosan kapcsoljuk és mindkét (g) és (h) tekercselés számára a gerjesztő áramot az áramkör azon két pontja között vesszük, melyek között a fogyasztott elektromos energiát akarjuk mérni, akkor a (c) korong forgásba jön. A forgás irányát a (d) és (h) tekercselések bekapcsolási módja határozza meg. Ha például mindkettő úgy van bekapcsolva, hogy az erővonalak iránya fáziseltolódás nélkül mindkettőben ugyanaz volna, akkor a forgás az (a) főáramú elektromágnestől a (b) mellékáramú elektromágnes felé történik; ellenkező kapcsolásnál a forgás iránya is ellenkező. Minthogy azonban az (a) és (b) elektromágneseknek az áramkör két pontja között beigtatott (g) és (h) tekercselései fázisaikban egymással szemben el vannak tolva, minthogy az (a) elektromágnes (g) gerjesztő tekercselése csak csekély önindukczióval bír, illetve majdnem indukcziómentes, ezért a (c) korong még az esetben is, ha az (a) elektromágnes (d) tekercselése nincs gerjesztve, forogni fog. Ezt a nem szándékolt forgást az által kerülhetjük el, hogy a (c) korong kerületén az (a) és (b) elektromágnesek erővonalainak terében akként helyezünk el egy megfelelően alakított és beállítható mágneses vagy diamágneses (i) fémtömeget, hogy ennek beállításával az erővonalakegy részét előre meghatározott módon akként tereljük el, hogy azok a (c) korong forgását egyáltalán ne befolyásolják, vagy csak fékezzék. A tetszőleges idő alatt megtett fordulatok számát egy alkalmas számláló műről olvassuk le, melyet ismert módon (lásd Georg Hűmmel 92950. sz. német birodalmi szabadalmát) kötünk össze a motoros árammérő többi részével. A berendezés alapjában véve Ferraris elve szerint működik, azaz forgása úgy létesül, mint minden alkalmasan elrendezett és fázisukban eltolt váltakozó mágneses mezők hatása alatt álló forgótest forgása, magyarázatra csupán csak a találmány tárgyát képező elrendezés szorul. Ha először csak a (b) elektromágnesnek nagy önindukczióval bíró (h) tekercselését gerjesztjük, melynek mágnesmezeje az üzemfeszültséggel szemben 90°-nál kisebb szöggel van eltolva, akkor, mihelyt a külső áramkört önindukcziómentes áramfogyasztókkal, például izzólámpákkal terheljük meg, egy bizonyos irányban erős forgató nyomaték keletkezik, melyet az (a) és (b) elektromágnesek (d) és (h) tekercselésének bekapcsolási módja határoz meg, minthogy a főáram intenzitása ekkor az üzemfeszültséggel fázisban van és így a mérőin ótorban a főáram és a feszültség között a fáziseltolódás közel 90°. Ha azonban a külső áramkört oly áramfogyasztóval, például egy motorral terheljük meg, mely a főáramnak az üzemfeszültséggel szemben ugyanazt az eltolódását hozza létre, mint a mellyel a mérőberendezésben az üzemfeszültség a főárammal szemben bír, akkor nincs többé forgató nyomatékunk, minthogy az üzemfeszültségnek a főárammal szemben nincs többé fáziseltolódása. Ha már most az (a) elektromágnesnek közel indukcziómentes (g) szekundértekercselését bekapcsoljuk, akkor a főárammal egy másik erő működik együtt, mely az üzemfeszültséggel összeadódik és evvel közel fázisban, úgy hogy a számlálómű ismét működésbe jön: ez által a külső áramkörben föllépő önindukcziónak vagy kapaczitásnak mérőeszközre való befolyása kiküszöböltetik