24037. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos transzformátorokon

- 3 -zetes lapok közé is foglalhatjuk, melyek valamely alkalmas módon helyzetükben tartatnak. E czélból két (kl) lapot vagy lapsort (9. és 10. ábra) a (c*, d*) fej és fenéklapok közé összefogunk és belső (n) végeiket hasítékokkal bíró középső (r) betétdarabokkal összefoglaljuk, míg a (kl) lapok külső végei (s, sl) kiugró peremrészekkel bírnak, melyek ellentétes irányban vannak hajlítva^ úgy hogy a (kl) lap lépcsős részei a szalagcsoportok végeihez érnek és az (s, sl) kiugró peremrészek a szomszédos (a) tüskökhöz simulnak. Ezen (s, sl) peremrészeket (t) rudak tartják helyzetükben, melyeket ezen peremrészek közé helyezünk és (c*, d*) lapok által fogva tartunk. Ezáltal több (kl, kl) lapot mereven összekötünk és fogva tartunk, míg a vaslamellákat vagy szalagokat az (a) tuskó összeállítása czéljából betoljuk. Minden egyes (a) tuskó vasszalagjai, mint a 11. ábra mutatja, úgy is lehetnek elrendezve, hogy két tuskót képeznek, melyek sima (al) fölületeikkel összeérnek, míg a külső lapjaik a megadott módon lépcsőzetesen vannak kiképezve. Az előbb leírt elrendezés nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a transzformátormag középső része gyorsabban fölépíthető, mint eddig, hanem valamely kivánt kapaczitású transzformátor középső magjának szükséges vaskeresztmetszetét az eddiginél kisebb átmérőjű körben lehet elhelyezni, mi mellett még az is adódik, hogy a (p és q) primér és szekundér menetek (1. és 2. ábra), valamint a transzformátormag kisebb kereszt_ metszetet kaphatnak és ehhez képest ugyanolyan hatásfoknál az előállítási költségek kisebbek, mint az eddig készített transzformátoroknál. Az (a) tuskók vasszalagjai az 1., 4. és 5. ábrákban föltüntetett kiviteli alakoknál úgy vannak elrendezve, hogy a szalagok végei fölváltva a közöttük fekvő szalagok végei fölött kinyúlnak (4. ábra) és (u) réseket képeznek, melyekbe az illető lamelláit vaskeretnek (c és d) fölső és alsó részeit ké pező vasszalagok hasonló módon kiálló végei benyúlnak, úgy hogy az összekötendő részek szilárd kapcsolatát érjük el. Mindegyik keret fölső és alsó (c és d) részét képező vasszalagok és a (b) külső oldalak különböző módon lehetnek elrendezve. így például a födőrészt képező szalagok, valamint az alsó részt képező szalagok is szorosan egymás mellé lehetnek sorozva, úgy hogy összefüggő szalagcsoportot vagy köteget képeznek, mint ez a 12. ábrában (v)-nél látható. Vagy ezen szalagok több csoportban lehetnek elrendezve, melyek azon különböző, a megfelelő belső keretrészeket alkotó lamellacsoportoknak felelnek meg, melyekkel a fönt nevezett szalagok összekötendők. E czélból ez utóbbiak, mint a 12. ábrában (w)-nél látható, gyöngén divergálóan vannak elrendezve. A lamelláit keretek külső (b) részeit képező vasszalagok oly módon lehetnek elrendezve, hogy fölülnézetben a lamelláit keret belső (a) részéhez hasonlóan alakított szektorszerű vagy közelítőleg így alakított tuskót (lásd a 12. ábrában (x)-nél) vagy pedig derékszögű tuskót képeznek, ha a keret (c) födő részét képező szalagok egyetlen csoportot vagy egyetlen köteget képeznek, mint a 12. ábrában (v)-nél és a 2. ábrában látható, és azon szalagok, melyek a (d) fenékrészt képezik, szintén egyetlen csoportot képeznek. A nevezett szalagok úgy is lehetnek elrendezve, hogy több, a fölül nézetben derékszögű alakkal bíró kötegeket képeznek, amennyiben a szalagok a (c és d) fölső és alsó részekben több csoportban vannak elrendezve, mint a 12. ábrában (wl)-nél látható. Az egyes keretek belső és külső oldalaiban a megfelelő szalagcsoportok kereszmetszeti fölületei közötti viszonynak egyenlőnek vagy lehetőleg egyenlőnek kell maradnia és pedig általában minden lamelláit keretben a különböző szalagcsoportoknál, hogy az egyik szalagesoporttól oldalt a szomszédos szalagcsoporthoz vagy szalagcsoportokhoz irányuló mágneses fluxust megakadályozzuk. Egy leírt alakú transzformátornak többfázisú áramok átalakítására való berendezésére, minden (a, b, c, d) lamelláit vas-