24028. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver szilárd csővel s a gáznyomás által visszalökött ütőszöggel
— 2 -nak a harangban való túlságos mély elhelyezését kikerülhessük, a harang gyújtólyukának átmérőjét megfelelően nagyobbá tehetjük, vagy pedig több gyújtólyukat alkalmazhatunk. Az erre vonatkozó méretek, vagy gyújtólyukak száma egyrészt azon módtól függ, a mely szerint a visszalökött ütőszög működését végzi, másrészt pedig a gáznyomás nagyságától. A mellékelt rajzlap első három ábrája egy ilyen lőfegyver főrészein át vett hosszmetszeteket tüntet föl és pedig az 1. ábra elzárt závárzat esetén megeresztett ütőszöggel s előretolt ütőpeezekkel, a 2. ábra az ütőpeczek teljes visszalökése után. miközben az ütőszög még mindig hátrafelé haladó mozgásban van, a 3. ábra visszalökött ütőszög és záróhenger esetén, a töltényhüvely kidobásának megtörténte után. A 4. ábra az 1. ábra keresztmetszete az (I—I) vonal mentén, az 5. ábra a zárófej oldal, — illetve elölnézete és keresztmetszete, a 6. ábra a záróhenger nézete, ill. részleges hosszmetszete, a 7. ábra a kivevőt egy éles tölténynyel együtt nagyított méretben tünteti föl, a 8. ábrán egy kilőtt töltényhüvely nézete, illetve fenékrészének hosszmetszete látható. Az (A) cső szilárdan hozzá van erősítve a (B) závárzattokhoz, mely a (C) záróhenger fölvételére szolgáló (a) hosszanti furattal és (b) hornyokkal bír. (4. ábra). Ezen (b) hoszszanti hornyok mellső végükön oldal irányban szétágaznak (3. ábra) és pedig előbb mint csavar alakú, meredek lejtésű (c) hornyok. azután pedig mint egész szelid emelkedésű (d) hornyok haladnak tova. A baloldali (b) horonyban egy keskeny (e) horony foglal helyet, (3—4. ábra), mely a (D) zárófej egyenesen való vezetésére szolgál. A (B) tok alsó (f) áttörése az ismeretes módon egy tetszőleges rendszerű tölténytár fölvételére szolgál, míg a fölső (g) áttörés a szokásos töltővályút ábrázolja. (1. és 3. ábrák.) A (C) záróhenger mellső végén két (h) zárószemölccsel bír, (6. ábra), melyeknek segélyével az a (b) hosszanti hornyokban s ezeknek (c, d) elágazásaiban vezettetik. A záróhenger mellső végére a (D) zárófej van erősítve oly módon, hogy az (i) szemölcs (5. és 7. ábra) a (j) körhoronyban nyugszik (1. ábra). A (D) zárófej elfordulását a (k) szemölcs megakadályozza, mely a baloldali (b, e) hosszanti horony által egyenesben vezettetik. A (D) zárófejbe (E) ütőpeczek van helyezve, melynek hosszirányban való elmozdulása, kötésének következtében (1., 2., 3. és 7. ábra) egyrészt a (C) záró henger furatának megszükíilése, másrészt a (D) zárófejben lévő (1) rúgó által határoltatik. Az iitőszög az ismeretes módon két derékszögű (m) szemölcse segélyével (1 — 2. ábra) a (b) hosszhornyok által kizárólag egyenesben vezettetik s csavar alakú (h) szemölcseivel a (C) záró henger ki- és bereteszelését, valamint hátra, — illetve előre mozgatását idézi elő, ahol a záróhenger megfelelő (o) hosszhornyokkal (6. ábra) s ezeknek csatlakozó csavarmenetes (q) hornyokkal bír, mely utóbbiak a (p) körhoronyba nyílnak. A (K) markolat, mely a fogantyúrésszel együtt a tokból kiáll (1—7. ábrák) (r) hoszszanti csatornával s három (s, t, u) nyílással van ellátva, melyekbe a (v) nyomószög adott esetekben beleeshetik. A (v) nyomószögnek az (s) nyílásba való beesése azt eredményezi, hogy a (K) markolat magától nem mozdulhat el; ha ellenben a fölhúzott és meg'töltött fegyver volna biztosítandó, a markolat oly mértékben húzatik vissza, hogy a (v) szög a (t) nyílásba essék be, mire az (F) ütőszög veszély nélkül elsüthető vagy pedig a markolat, illetve fogantyút egyidejűleg szilárdan tartva, lassan megereszthető, mivel az ütőszög (w) kiugrása a markolat (x) karmán fennakad. (1. ábra.) Ha végül a (K) markolat annyira visszahúzatik, hogy a (v) szög az (u) nyílásba esik bele, ez által a kinyitott és teljesen visszahúzott závárzat rögzíttetik azon czélból, hogy pl. a fegyver tölténytára kiüríthető legyen.