24027. lajstromszámú szabadalom • Újítások hangszereknél a hangok megütésére szolgáló szerkezeteken

— 2 — helyzete a (B2) rúgókhoz képest változtatható. E czélra a (D) vezető lécz, mindkét végén egy-egy hasítékkal bíró (D2) lemezzel van ellátva, melynek hasítékán egy, az (A) keret alsó részébe erősített (D3) peczek nyúl lazán keresztül. Mindkét léczvég közelében ezenkívül egy második, hasítékkal ellátott (D4) lemez van megerősítve, melybe egy (El) forgattyú (E2) csapja nyúlik. Ezen forgattyú (E) tengelye a kerethez erősített (E3) lemezekbe van ágyazva. Az (E) tengelyek (E4) forgattyúk és (E5) kapcsolórudak közvetítésével kétkarú (E6) és (E7) emeltyűkkel állanak kapcsolatban, melyeknek mellső végei a billentyűzet mellső oldalán kissé kinyúlnak. Az (E6) és (E7) állító emeltyűk rendes körülmények között az 1. ábrán föltüntetett helyzetben állanak, mikor is a (C) rudacskák a (B2) rugókra, ezeknek a (B) billentyű-emeltyűkkel való összeköttetési pontja közelében gyakorolnak befolyást, úgy hogy aránylag erős ütés gyakoroltatik a billentyűre és aránylag erős hang keletkezik. Ha azonban mindkét (E6 E7) emeltyűt jobbra forgatjuk, a (D) vezető lécz a (C) rudacskákkal együtt az 1. ábrán pontozott vonalakkal rajzolt helyzetébe jut, mikor is a (C) rudacskák a (B2) rugók végeire hatnak. A rudacskák ezen helyzete a rugókhoz képest a 3. ábrán is látható. Világos, hogy a (C) rudacskák egyenlő erős ütése alkalmával a billentyűre átvitt ütést a közbeiktatott és az ütés egy részét fölfogó (B2) rúgó gyöngíteni fogja, úgy hogy a hang erőssége kisebb lesz. Ha az (E6) és (E7) emeltyűk közül csak egyiket forgatjuk el, a (D) vezető lécz ferdén helyezkedik el, a mint ez pl. a 4. ábrán látható, mely a lécz helyzetét az (E6) emeltyű jobbra forgatása után mutatja. Ekkor a billentyűzet bal oldali végén elrendezett (C) rudacskák a (B2) rugók végeire hatnak, míg a jobb oldali végén lévők közvetlenül a rugóknak a billentyűemeltyűkön való megerősítési helye közelében. Ennek következtében a mély hangok gyöngén, a magas hangok ellenben erősen lesznek megütve és a hangok erőssége a mély hangoktól a magas hangok felé fokozatosan növekedik. Ha ellenben csupán az (E7) emeltyűt forgatjuk el, akkor megfordítva: a magas hangok erőssége lesz a legkisebb és a hangerősség a mély hangok felé fog fokozatosan nevekedni. Közbeeső hatásokat érhetünk el az emeltyűk részben való elforgatása segélyével. Belátható, hogy a kívánsághoz képest az összes (C) rudacskákat fölvevő egyetlen (D) lécz helyett több, a billentyűk csak egy-egy részének vezeték gyanánt szolgáló léczdarab is nyerhetne alkalmazást, mely léczdarabok mindegyike ekkor természetesen külön-külön, egy vagy több emeltyű segélyével volna működtetendő. Lehetne továbbá a rúgót is, mely az ismertetett kiviteli alaknál a billentyű-emeltyűvel volt összekötve, a körülményekhez képest az átvivő-mechanizmusnak valamely más alkalmas helyén elrendezni. Az sem föltétlenül szükséges, hogy csupán egy lapos rúgót alkalmazzunk és ezt a mechanizmus egy részével szilárdan kössük össze, a rúgóra ható második részt pedig ehhez képest eltoljuk, hanem tetszés szerint két vagy több rúgót alkalmazhatunk mindegyik hang számára és a hangerősség változtatása czéljából azoknak viszonylagos helyzetét változtatjuk. Lehetne esetleg az ütőrudacskákat egymással rúgó által összekötött két részből készíteni és a hangerősség változtatását az által létesíteni, hogy a rúgót különböző pontokon támasztjuk meg, hogy ez jobban vagy kevésbbé görbüljön meg. A találmány tárgyának alkalmazása semmiképen sincs mechanikusan működtetendő hangszerekre korlátozva, hanem le-' het ezen új szerkezetet pl. közönséges zongoráknál is, a piano-pedál helyett alkalmazni, a mi főkép nagy és nehéz zongoráknál egy aránylag nehéz mechanizmus működtetését fölöslegessé teszi. A jelen újítás lényeges előnye a szerkezet egyenletességében áll, a mennyiben segélyével a mély hangok ugyanazon módon befolyásolhatók, mint a magas hangok.