23971. lajstromszámú szabadalom • Önműködő arató és kévekötő gép

— 7 — gert. Mihelyt azonban a (158) bütyökkorong a 11. ábrában föltiintetett helyzetbe jön, ez a (162) záró kilincset a záró kerékből kikapcsoltán tartja és így a hevedert mozgató henger nyugalomban marad. Midőn a (146) rúd ismét megemelkedik (10. ábra), a (158) bütyökkorong is előbbi helyzetébe tér viszsza és a szállító heveder ismét mozgásba jön. Az előbb mondottakból következik, hogy mihelyt a (80) keret (6. és 11. ábra) kikapcsolódik, a szállító heveder megáll, a (84) hüvely (6. ábra) pedig minden vele összeköttetésben álló közeggel forgásnak indul, a mikor a következő műveletek foganatosíttatnak egyazon időben. A (121 és 122) fogaskerekek a kötöző szerkezetet működtető (123) tengelyt forgatják. Ekkor a (124) fogas szektornak és a (125) fogaskeréknek (6. és 7. ábrák) oly helyzetben kell lenniök, hogy a (124) szektor utolsó fogai a (125) fogaskerékkel kapcsolódjanak; ép így a (126) szektor a (127) fogas szektorhoz képest foglal el ily helyzetet. A mozgás kezdeténél az összenyomó szerkezetnek (131) nyomó karja még egyszer lefelé forgattatik, azaz még egyszer lefelé nyomja a kévét és aztán ezen helyzetében a (129) záró kilincs (7. ábra) által rögzíttetik, mely a (127) fogas szektorral együtt működő (128) záró kerék fogaiba csappan. Az összenyomó szerkezetnek (133) toldata el van különítve a leforgatott (134) keret (135) toldatától. Hogy a (131) nyomókar a kötözés közben el ne foroghasson és nehogy a lenyomás egész erejét a (129) záró kilincs fejtse ki. a 8. ábrában föltüntetett elrendezést alkalmazzuk, mely szerint a (124) fogas szektor és (125) fogaskerék (163), ill. (164) koronggal van összekötve Ezen korongok egymással érintkezésbe jöhetnek és — mint a 8. ábrából látható, — oly alakkal bírnak, hogy a (125) fogas kerék mozgása mindaddig teljesen ki van zárva, míg a (163) bütyökkorong szabaddá nem teszi a (164) bütyökkorongot. Ezen szabaddátétel pillanatában a (124) szektor fogazata kapcsolásba jön a (125) fogaske^ rék fogaival. Azon pillanatban, midőn a nyomó szerkezet karjai az előzőkben említett módon lefelé lendülnek, a (101 és 102) bütykök (13. ábra) a (110) kart működtető csuklós emeltyűrendszerre hatnak, hogy azt a 12. ábrában láttatott helyzetbe hozzák. Ekkor, — mint említettük — az (53) tengely magával meneszti a (111) szektort, majd ennek (113) görgője a (72) rúd (114) karjára hat, a mi a tűnek előretolatását okozza és a zsineg a kötöző szerkezet (69) szorítójába (4. ábra) akad. A továbbforgó (101 és 102) bütykök most a (110) kart működtető csuklós emeltyüszerkezetet visszamozgatják a 13. ábrában föltüntetett helyzetbe, a mikor is a (111) szektor (a 110, 120, 115, 116, 117, szerkezet folytán) kikapcsoltatik a tengelylyel való kapcsolatból és a (70) tű a (100) korong forgásának hátralévő részében előrelendített helyzetében marad, miközben a zsineg ismert módon összecsomóztatik és levágatik. Mihelyt a zsineg le van vágva, a (130) bütyök a (129) kilincsre hat, mely a (128) záró kerék fogaiból kikapcsolódik, miáltal az összenyomó szerkezet szabaddá tétetik, melynek karjai ekkor a kiterjeszkedni iparkodó kéve nyomása és a reájuk ható rúgó húzása következtében megemelkednek. A (88') bütyök (6. ábra) ekkor a (135) toldatba ütközik (21. ábra), mely a (133)emeltyűhöz (20. ábra) támaszkodik. Ezzel egyidejűleg a (88) emeltyű a (89, 90. 91) részre hat, a mi a (91) karnak (10. ábra) körívben való elforgását vonja maga után, mely kar a (99) rúd (5. ábra) közvetítésével elforgatja a (94) kévét kidobó közeget. A (134) kerethez erősített (139) lemez megemelkedik és előre tolja a szabaddá tett kévét. Ezzel egyidejűleg a (134) kerettel összekötött (136) lemez (21. ábra) vége a meghajlított (137) rúdra (6. és 7. ábrák) hat, melynek mellső vége teljesen kiszabadítja a megkötött csomót kötöző szerkezetből, ha az ugyan a zsineg megfeszítése folytán meg nem történt már. Ekkor következik be a kéve kilökése, már pedig olyképen, hogy a (88) forgattyú a (89) karra (6. ábra) hat, mely a (91, 99, 97) szerkezetet működteti, melynek (97) karja megemeli a kévét kilökő (94)