23968. lajstromszámú szabadalom • Síkszita horizontális körpályán mozgatott szitákkal

- 2 -felé gyül össze, mely azután ugyanolyan utat, mint az első gyüjtőfenék fölött tesz meg, a mellett az (el) nyílásnál a dur­vább részt leadja, míg a finomabb rész a (dl) szita fölött való elhaladása után az (fl) fenékre gyül és a (gl) csatornán ke­resztül a harmadik (d2) szitára kerül, míg végre a balmenetű spirál segélyével a szita közepe felé jut. Ezen művelet mindaddig ismétlődik, míg az őrlemény a kellő finom­ságot el nem érte. Hogy egy finomra elosztott őrleményt csakugyan nyerhessünk, hogy tehát az elő­írt utat kellően betarthassuk, szükséges az egyes sziták közé, a tengely használatánál fogva, a kefe fölvételére szolgáló agyba öntött vasból készült (h) tömszelenczeszerű csövet elrendezni. Az őrlemény szállítási sebesség fokozása és a pálya egész szélességének az őrle­ménnyel való kitöltése czéljából, a spirál­alakú pályának külső falát, a középpont­tól kezdve nem egy szabályos görbe vonal­ban képezzük ki, hanem úgy, hogy az egész pálya szegleteket képezzen (2. és 3. ábrák), melyekbe az őrlemény ütközik és viszont hathatósan visszadobatik. Mint természetes az, hogy a síksziták száma czéljuknak megfelelően különböző le­het, úgy lehet azoknak kölcsönös elrende­zése is és ennek következtében az őrlemény bevezetési módja is különböző. Az őrle­mény bevezetése ugyanis a középen, vagy a kerületen lévő első, második, harmadik stb. bevezető nyíláson keresztül történhe­tik. A sziták szekrényének lengő mozgását az (1) fenéken elrendezett (2) csap segélyével idézzük elő. Ez utóbbira egy kétkarú (3) emeltyű van szerelve, mely a (2) csap kö­rül foroghat akkor, ha például ez emeltyű­nek a szekrényen kívül eső (4) karja egy fix (5) pontban foroghatóan van ágyazva. A (3) emeltyűnek ily módon létesített lengő mozgása a (6) kar által egy a (7) ten­gely körül lazán forogható (8) kilincstar­tóra akként vitetik át, hogy egy bizonyos meghatározott forgási iránynál a (9) ki­lincs egy, ez esetben horizontálisan elren­dezett (10) fogaskerék fogaival kapcsoló­dik, míg ellenben egy ellenkező forgási iránynál az említett kilincs a fogak fö­lött egyszerűen elcsúszik. A (10) fogaske­rék előre való tolásával egyrészt a (7) tengely is forgásba jön, úgy hogy a kefé­ket tartó (15) karok is forgó mozgást tesz­nek meg, minekután e karok egy rövid időre megszűnnek mozogni és pedig azért, mert a (9) kilincs a fogak fölött elcsú­szott; ezen karok csak ezután jönnek ismét mozgásba, a hol ugyanis a (10) fogaske­rék segélyével a keféket ismét egy kis távolsággal tovább forgathatjuk. A (10) kerék fogai ez esetben egy koronamaró éleihez hasonlítanak. A (9) kilincs a (8) kilincstartónak (12) száraival kapcsolatban álló (13) peczkére fekszik, úgy hogy a (9) kilincs saját csapja körül az óramutató irá­nyában el-, de ezzel ellenkező irányban el nem foroghat (4. ábra). E lökésszerűen elő­idézett forgás a (fából, bőrből vagy más hasonló anyagból álló) (14) kefetartók meg­rázkódtatását idézi elő, melyek ez által (16) csapjukkal a (15) karok (17) bevágá­saiban ide- és tova csúsznak és alátétleme­zek, valamint sasszögek segélyével a levá­lástól biztosíttatnak. Ezen előre való tolást a forgó mozgás­sal szemben sugárirányú mozgásnak is te­kinthetjük, mely a bedugult szitalikacsok állandó nyitvatartását a kefék által esz­közli. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Síkszita horizontális körpályán mozga­tott szitákkal, jellemezve az által, hogy az őrleményt, a lehető legjobb szitálás czéljából, egy lehetőleg hosszú úton ke­resztül vezetjük oly módon, hogy ezen őrleményt váltakozva, spirálalakjában belülről kifelé és megfordítva, teker­cselt pályában a szitákon végigvezet­jük. 2. Az 1. pontban igényelt síkszita, jelle­mezve egy alkalmas anyagból álló és tömszelencze gyanánt szereplő csőnyúl­ványnak elrendezése által oly czélból, hogy a két szomszédos szitának agya kö-

Next

/
Thumbnails
Contents