23952. lajstromszámú szabadalom • Készülék himzőgépek tűinek festékkel való ellátására

pok (d') függélyes hasítékokkal bírnak, melyek egy vízszintes (e') rúd végeinek vezetésére szolgálnak. Az (e') rúd végei eléggé elállanak a (c') támaszoktól, hogy az (a') léczek alá érhessenek. A (t) festékdugasz (e) emeltyűjéhez erősített (i) húzózsinór, a (b)'rúd egy (f') nyílásán áthaladva, másik végével az (e') rúdhoz van kötve. Midőn a (b) rúd a (p) szövethez közeledik, a (t) dugasz fölemelt helyzetben van, a mikor is az (e') rúd végei az (a') léczek vízszintes (b') szakaszai alá esnek. Ha most a (b) rúd a szövettől hátrafelé mozgattatik, az (a') léczek szilárd helyzetűek lévén, az (e') rúd végei a lejtős irányú (a') szakaszok által vezettetnek s a (b) rúd által megtett út arányában lefelé sülyednek s ez által lesülyesztik az (e) emeltyűt is, míg csak a (t) festékdugasz a tű hegyével érintkezésbe nem jön. Midőn a (b) rúd ismét a szövet felé mozgattatik, az (e') rúd (d') hasítékok ban fölfelé halad, mindek következtében a (b) rúdhoz tartozó valamennyi (t) festékdugasz az (f) rugók húzóhatása alatt fölemelkedik. Azon czélból, hogy a tű a dugasznak ne' mindig ugyanazon pontjába hatoljon be, a dugaszt el lehet forgatni kívülről vagy kézzel, vagy önműködőlég. Ez utóbbi esetben a (t) dugaszt körülvevő (k) tokra egy (j) csillag szerelhető, mely valahányszor az (e) emeltyű nyugalmi helyzetébe, tehát függélyes irányba fölemelkedik, egy ágával a (c) gyámolra erősített helytálló (s) pálczához ütközik, minek következtében a (t) dugasz (k) tokja a (g) szelenczében kissé elfordul. A dugasz, miután alsó helyzetében a tűt festékkel ellátta (2. ábra), a (b) rúdnak a (p) szövet felé közeledése alkalmával folytonosan fölfelé emelkedik s a szövettel nem jön érintkezésbe (1. ábra). Az ismertetett berendezés oly himzőgépeknél is alkalmazható, melyek szilárd tűkkel bírnak, azaz melyeknél a tű állandóan a gép rúdján marad. Az erre szolgáló foganatosítás a 3—6. ábrákon van bemutatva nyugalmi helyzetben és azon pillanatban, midőn a tű a szövetbe hatol. Egy kétágú csiptetőnek vagy fogónak mindkét (u) karja a himzőgépnek egy helytálló (v) lemezére van elforgathatóan szerelve. Az (u) karok mellső végei egy-egy festékkel itatott (x) dugaszt tartanak, melyek a (h) tű felé fordulva, valamint a fonal befogadására szolgáló tűfok előtt jönnek a tűvel érintkezésbe. Az (u) karok ellenkező végei között egy (z) nyomórúgó van elrendezve, mely a karok mellső, festékes végét összeszorítani törekszik. A gép mozgékony (b) lemeze egy (y) tuskót tart, mely a fogó (u) karjai között mozog. Ha a (b) lemez hátul van (3., 4. ábra), valamennyi (h) tű hegye a megfelelő fogó (x) festékdugaszai között foglal helyet s festékkel láttatik el. Mihelyt a (b) lemez a (p) szövet felé közeledik, a fogó (u) karjai a (b) lemezzel szilárd kapcsolatban álló (y) tuskó által, mely a kissé konvergáló (u) karok között csúszik, szétnyomatnak. A (b) lemez a tűnek a szöveten való áthatolása czéljából tovább mozog s az (y) tuskó az (u) karokat egészen szétnyitja (5., 6. ábra), mire a (b) lemez s vele együtt az (y) tuskó is visszafelé kezd mozogni, amikor is az (u) karok a tű hegye körül újra összezáródnak a (z) rúgó hatása következtében. Hogy a tűbe húzott fonal be ne festékeződjék, két, a (n', n') csapok körül forgatható (g', g') emeltyű van elrendezve a (c') gyámoszlopok mindegyik oldalán, melyek a helytálló (v) lemezt a gépállvánnyal öszszekötik. A (g') emeltyűnek a (p) szövet felé néző végei egy vízszintes (i') pálczával vannak összekötve, mely a (h') forgási tengelyektől olyan távolságban van, hogy a tűk előtt elhaladhasson, anélkül, hogy a tűkhöz ütköznék, midőn azok a szövet felé mozognak. A (g') emeltyűknek a (v) lemez mögött fekvő s lejtőt képező (j') végei a mozgatható (b) lemezre erősített (k') ütközők által befolyásoltatnak. Midőn a (b) lemez a (p) szövethez közeledik, a (j') lejtőkre támaszkodó (k') ütközők a (g') emeltyűket s egyszerűen az (i') pálczát fölfelé lendítik (5. ábra). Mihelyt azonban a (b) lemez visszafelé mozog, a tűk elhagyják a szövetet s a (b)