23943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz előállítására

— 2 — 1. Kovandok, melyek mindig vasat tartalmaznak kénvegyület alakjában. 2. Oxidok, melyek szintén mindig az előbb említett vasvegyületekkel együtt fordulnak elő. 3. Karbonatok, melyek rendesen vasmentesek. Ezen érezek azonfölül egyéb tisztátalanságokat, pl. kovasavat stb. is tartalmaznak, melyek azonban nem befolyásolják lényegesen az eljárást. Mint eljárásom alapját, a kénvegyületek kezelését fogom ismertetni, mert ez esetben a legteljesebb az eljárás és mert ez nyújtja a gyakorlatban a legtöbb előnyt. Azután, mint külön esetet, le fogom írni a nem kénes vegyületek földolgozását, megjegyezvén, hogy a különbség csak az, hogy az árak állása szerint az egyik vagy másik földolgozása jár haszonnal. Eljárásom a következő műveletekre oszlik: 1. Poritás. A gyárba jövő érez egy malomba jut, mely komálom vagy golyós malom lehet, a hol az érez kellő finom porrá őröltetik. 2. Pörkölés. A rendes eljárásnál az erezet oxidáló pörkölésnek vetjük alá, miáltal a következő eredményeket érjük el: a) a rézszulfür nagy része és a vasszulfür igen kis része oldható szulfáttá alakúi át; b) a fémszulfür maradéka átalakúl oxiddá; c) a kén legnagyobb része kénessavvá alakul át, mely kénessav a rendes eljárásokkal kénsavvá alakíttatik át. 3. Mosás. A pörkölő kemenczéből kivett, még meleg érczet vízbe dobjuk. Minthogy az érez még meleg, a víz is fölmelegszik és az érezben levő szulfátok gyorsan és teljesen föloldódnak. Az oldást siettethetjük azáltal, hogy a folyadékot mechanikailag hajtott ka varókkal kavarjuk. Miután úgy ezen műveletnél, valamint a következőnél is, a használt savat vízzel erősen föl kell hígítani, a fürdőt faedényben lehet elhelyezni, melynek hézagai jól tömítve vannak ; a kavarok szintén fából készülhetnek. Ha az oldás be van fejezve, az oldhatatlan részeket le hagyjuk ülepedni, a mi, tekintettel az utóbbiak nagy fajsúlyára gyorsan megy végbe. A tiszta oldatot azután megfelelő magasságokban elhelyezett csapokon leeresztjük és rézcsöveken vagy facsatornákon alkalmas tartályba vezetjük; ez a folyadék szolgái elektrolit gyanánt, a mikor a rezet elektrolizáljuk, a mint azt később le fogjuk írni. 4. Kénsavval való kezelés. A mint föntebb említettük, az égetés útján keletkezett kénessav kénsavvá alakíttatik át; ezt a savat (melyet egy ideiglenes tartályban helyezünk el) ólomcsöveken át a fönt említett megsavanyított vízfürdőbe vezetjük. Ebben a fürdőben.a kénsav találkozik a föntemlí ett műveletnél keletkezett üledékkel, mely a vas és réz oxidjaiból és az éreznek egyéb tisztátalanságaiból áll. Természetes, hogy szulfátcsapadék is marad vissza, ez azonban semmi hátránnyal sem jár, mert itt összegyűjtjük ezen szulfátokat, míg másrészt, ha mostanáig arról volt szó, hogy az összes szulfátot elválasszuk, ennek végrehajtása igen költséges operácziókkal járt. ha éppen lehetetlen nem volt. A sav és a csapadékok, valamint az oldáshoz szükséges víz jelenlétében, a vasnak és réznek szulfátjai igen gyorsan keletkeznek, a mit előmozdít a víz és a kénsav elegyedésekor föllépő hőmérséklet-emelkedés, valamint az állandó kavarás; szükség esetén a hőmérsékletet még előnyösen fokozhatjuk azáltal, hogy a folyadékba meleg levegőt vagy vízgőzt vezetünk be. Ha ezen műveletet megfelelő módon végezzük, akkor a lúgban levő összes réz föloldódik, míg a vasnak több vagy kevesebb százaléka megy oldatba, a két fémnek azon tulajdonsága folytán, mely szerint a rézoxyd sokkal könnyebben oldódik, mint a vasoxyd. Ha az oldás befejeződött, a szilárd maradékot le hagyjuk ülepedni, a szulfátok oldatát a már említett csapokon leeresztjük és alkalmas facsatornákon át a czementáló kádakba vezetjük. Az oldhatatlanul visszamaradt, extrahált maradékot eldobjuk, kivéve azon kivételes esetet, midőn olyan érczeket dolgozunk föl, melyek elegendő nemes fémet tartalmaznak arra .nézve, hogy a maradék további kezelése érdemes. Megjegyzendő, hogy annyi