23902. lajstromszámú szabadalom • Újítások járműveken

— 8 — Azon berendezésnek, hogy mind a mellső, mind a hátsó kerekek kormányozhatok, az a czélja, hogy egyrészt aránylag hosszú járművel rövid és kis sugárral bíró körív­ben is meg lehessen fordulni, másrészt pe­dig az, hogy fordulás közben úgy a mellső, mint a hátsó kerekeknek ugyanazon nagy­ságú útat kelljen megtenniük és így egyik kerék se csússzék fordulás közben a talajon. Különösen káros az említett csúszás ak­kor, ha a jármű gummitalpakkal bíró kere­kekkel van fölszerelve. Ezért kiegyenlítő közeg gyanánt, mint a 13. ábrán látható, egy kompenzáló (120) fogaskereket alkal­mazhatunk a tengelyeken a (3) fogaskerék helyett, úgy hogy ha a járművet mindkét végénél egyidejűleg kormányozzuk, vala­mennyi (b) kerék szabadon foroghat és egyi­kük vagy másikuk nincs kényszerítve az ismert ok által a talajon való csúszásra. A fogaskeréknek ily elrendezése azonban csakis gummitalppal bíró kerekek alkalmazásánál ajánlatos; viszont azonban sok esetben a gummikerekek előnyösen mellőzhetők, ille­tőleg fémtalppal bíró kerekek által helyet­tesíthetők, mely esetben a kiegyenlítő kerék nem szükséges. Ha a kiegyenlítő kerék alkalmaztatik, ak­kor egyszersmind a féktárcsák is elrendez­hetők a 4. ábrán bemutatott példa szerint, a hol a (91) féktárcsa a rövid (d) csapra van ékelve és ezzel együtt forog. A járműnek hátra való haladása végett az erőgép vezérművét egyszerűen átfordít­juk s ekkor a jármű éppen úgy haladhat hátra is, mint előre. Ha a (120) kiegyenlítő vagy kompen­záló fogaskerék alkalmaztatik, akkor a mellső és hátsó tengelyen alkalmazott ki­egyenlítő kerekek olyan kapcsolatba hozha­tók a hajtótengellyel, mintha csak egyetlen tengelyen működnének. Más szóval a hajtó­tengely az említett kerekekkel szemközt eső szakaszán szintén tagozást nyer s ebben különbözik az ábrákon bemutatott kiviteltől, Ezen elrendezés különösen előnyös sáros, csúszós talajokon, ha gummikerekek hasz­náltatnak. Nagy előny a találmánybeli újításoknál a többek között a pneumatikus ágyazás, mely a rúgókat tökéletesen helyettesíti s a mel­lett lehetővé teszi, hogy a járműnek nagyobb terhet hordó szakasza mindig ugyanazon síkban maradhasson, mint a gyengébben terhelt szakaszok. Másik előny az, hogy a jármű haladása közben az akadályokba való ütközéseknél beálló zökkenéseket csakis a kerekek ve­szik föl és nem viszik át magára a járműre. A pneumatikus ágyazás ugyanis megaka­dályozza a zökkenéseknek a kocsitestre való átvitelét, míg viszont a hajlékony ten­gelyek megakadályozzák azoknak a hajtó­szerkezetre való átvitelét. Szintén előny az is, hogy a pneumatikus ágyazás elég szélesre vehető azon czélból, hogy a jármű lebomlásának veszélye bár­mily nagy sebesség, nagy megterhelés és egyenetlen, rázós utakon való haladás mel­lett is kizártnak tekinthető, a mi különösen áll a 8. és 9. ábrákon bemutatott elrende­zésnél, a hol az alátámasztás a kerekeken kívül van elrendezve. A pneumatikus alátámasztásnak a kere­kek síkján belül való elrendezése nagyobb szilárdságot, mig a kerekek síkján kí^ ül való elrendezése nagyobb biztonságot nyújt a leborulás veszélye ellen. A 14. ábrán diagrammatikus rajzban azon mód van bemutatva, a mely szerint a for­dulás alkalmával a mellső és hátsó pár kerék a kormányszerkezet hatása alatt el­lenkező" irányban forgattatik el. Ellenkező irányba való fordulás alkalmával természe­tesen a kerekek is ellenkező állást vesz­nek föl. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítások járműveken, jellemezve az által, hogy a járművet és arra rakott egész terhet dugattyúk és ezeknek hengerei támasztják alá a kerekeknél vagy ezek alatt, illetve fölött és hogy a jármű szek­rénye vagy alzata mindig ugyanazon síkban tartatik a teherrel együtt, tekin­tet nélkül az utóbbinak elosztására, még pedig a hengerekben a jármű négy sar­kánál a szükségnek megfelelő mérték­ben jelen lévő légnyomás által.

Next

/
Thumbnails
Contents