23902. lajstromszámú szabadalom • Újítások járműveken

mányszerkezet kapcsolását egy a (42)-nek megfelelően meggörbített (49) rúd képezi, mely egy a (45) henger fölső szakaszára szerelt karmantyúnak megfelelő fülében vezettetik, úgy hogy a jármű kormányzása alkalmával a henger az említett (49) rúd körül foroghat, miközben a (b) kerék megfelelően az egyik vagy másik irányban elforgattatik. Ugyanitt czélszerűbb csőalakban kiképezett (50) támaszt alkalmazni, mely a tömör öntvénynél sokkal jobban megfelel és azonkívül ezen elrendezés mellett a támasz belsejében elhelyezett (41) csővön át vezethető a levegő a szivattyútól a hengerhez. A (45) henger szintén (x y, z) kibocsátó nyílásokkal bír, mint a föntebb előadott kiviteli alaknál. A 10., 11. és 12. ábrákon további módosítás látható, a hol szintén csőalakban kiképezett (50) támasz alkalmaztatik, mint a 9. ábránál. Itt is szintén a támasznak lefelé hajlított szakaszai képezik a dugattyút és ennek kombinált rúdját, • melyeket az (53) henger övez körül, oly elrendezéssel és működéssel, amint azt föntebb előadtuk. Azonban itt a pneumatikus ágyazás vagy függesztés ismét a kerekek belső oldalán foglal helyet és a kerekeknek (54) tengelycsapjai foroghatóan vannak az (53) hengerek külső oldalához csatlakozó (52) ágyazatokban elrendezve. Ily módon tehát az említett tengelycsapok a hengerek merőleges központi tengelyének egyik oldalán vannak elrendezve. E mellett még mindig elegendő hely marad rendelkezésre a kormányszerkezet (56) kapcsoló-rúdja számára. A dugattyúrúd alsó szakaszán elrendezett (57) fej hordja a tulajdonképpeni (8) dugattyút s a két utóbbin áthatoló furatot egy (58) szelep zárja, melynek (59) szeleprúdja olyan kiképezéssel bír, hogy az említett fejen alúl az (53) hengerbe nyúl. Ennek következtében, ha az említett hengerben a nyomás a kívánt mértéken alúl van, úgy a szeleprúd alsó vége az (53) henger fenekéhez ütközik, az (58) szelepet fészkéről fölemeli s így a szükséges menynyiségű komprimált levegőt az illető hengerbe bocsátja. Erre a henger emelkedik, mire a szelep ismét bezárul. A mozgások nagyságát itt egyetlen (z) nyílás határolja. Ezen elrendezés mellett a levegő a csőalakban kiképezett dugattyúrúdon keresztül vezettetik be a komprimált levegő vezetékéből az (50) csőnek az (58) szelep fölött való megtöltése végett. Megjegyzendő, hogy ezen elrendezés mellett esetleg egyetlen szivattyú is alkalmazható. Az erőáttéleli mechanizmus az egész jármű számára a tengelyek között van elrendezve, az (a) dobogó vagy kocsiszekrény-fenék alatt és a (23) főtengely fölött, 111. az utóbbin, mely a (20) erőgép által közvetetlenül hajtatik. Az említett tengely az (a) dobogóhoz csatlakozó alkalmas tartóágyazatokban van elrendezve és három féle sebességi viszonynak megfelelő fogas kapcsolásokkal bír, és az erő minden pillanatban egyenlő viszonyban vihető át a járműnek mindkét tengelyére. A föntebb említett eredmények létesítése végett a (23) tengelyre két, (61 62) differencziális fogaskerék van ékelve (3. ábra), valamint egy ugyanezen csoportba tartozó, legnagyobb átmérővel bíró (63) fogaskerék egy az említett (23) tengelyre szerelt (60) karmantyúhoz van ékelve. A (61) fogaskerék a (70) tengelyen lévő (71) fogaskerékkel, a (62) fogaskerék a (64) tengelynek (72) fogaskerekével, végül a (63) fogaskerék a (70) és (64) tenkelyekre ékelt, egyenlő átmérőjű fogkoszorúval bíró (65) és (66) fogaskerekekkel áll kapcsolatban. A fölsorolt fogaskerekek valamennyein konkáv-konvex alakkal bírnak és úgy vannak szerkesztve, hogy együttműködjenek azon (64) és (70) tengelyekkel, melyek bizonyos szögben állanak a jármű haladási irányához, mint a 3. ábrán látható. A (23, 64 és 70) tengelyek súrlódó kapcsolással vannak ellátva, melyek bármily tetszőleges rendszerűek lehetnek. A jelen kiviteli alaknál ezen kapcsolásokat három, (67, 68 és 69) kónus képezi. A (67) kónus a (70) tengelynek (71) fogaskerekével, a (68) kónus a (64) tengelynek (72) fogaskerekével áll kapcsolatban, míg a (69) kónus azon (60) hüvelyhez vagy karmantyúhoz van