23835. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő

— 2 — a (14) szelep nyitásánál és a (13) szelep zárva tartásánál csak a (4) fejlesztő van üzemben. Midőn a (4) fejlesztőben a karbid elhasználódott, a (14) szelepet elzárjuk, a (13) szelepet kinyitjuk és ez által a (3) fejlesztőt hozzuk üzembe, úgy hogy ennek működése alatt a (4) fejlesztőben elhasznált anyagot kivesszük és újból megtöltjük karbiddal. Szükség esetén mindkét fejlesztő üzembe helyezhető. A (3) vagy (4) fejlesztőben keletkezett acetyléngázt a (6) csövön keresztül a gáztartányba vezetjük, de nem közvetlenül, hanem egy lefelé haladó (15) csövön keresztül, a mely egy (16) vízkamrához csatlakozik, úgy hogy a gázcsövekben és a gáztartányba vezető és a vizén keresztülmenő fölfelé emelkedő, (13) gázcsőben lecsapódó víz azokban összegyűlik és azokból elvezethető. A közös (6) gázcsövön a (19) és (20) csapok vannak alkalmazva, melyek a szerint, a mint a (3), illetve (4) fejlesztő közül az egyik vagy a másik van üzemben, megfelelően nyithatók, illetve zárhatók. A gáz a gáztartányból egy a vizén keresztül fölülről lefelé vezető (21) csövön át a (22) tisztítóba jut, a honnan az egy (24)-nél elzárható (23) csövön keresztül a lángzókhoz vezettetik. A (2) harang belső oldalán egy a harang tetején keresztül nyúló (50) cső van megerősítve, a melynek alsó nyílása a készülék rendes üzeme alkalmával a vízbe merül és az által el van zárva. Erős gázfejlődés következtében létrejövő harangemelkedéskor az (50) cső alsó nyílása a vízből kijön, úgy hogy a gáz a szabadba juthat, a miáltal a gáztúltermelés folytán létrejövő esetleges robbanási veszély ki van zárva. A fejlesztők (4. ábra) következő berendezéssel bírnak: Egy levehető, alkalmas módon például egy búvónyílás kengyellel megerősített, (28) födéllel elzárt (25) tartányba torkollik az (5) vízhozzávezető cső, a mint a 4. ábrán látható, először a (25) tartány aljáig halad, s azután a közepéig emelkedik föl. A (27) karbidtartányt a (25) tartányba akként helyezik be, hogy az (5) vízcső a karbidtartánynak egy (28) csövé-i ben emelkedik föl. A (28) cső fölső végére egy perforált (30) födéllel bíró (29) sapka van rácsavarva; az (5) csőből kilépő víz a perforáczión áthalad és legközelebb egy a (29) sapkán alkalmazott gyűrűalakú (31) csatornába ömlik és ezen túlömölve, a karbidra esik; ezen víznek egy része azonban a túlömlés alkalmával egy perforált (32) kígyódzó cső fölső végébe ömlik, a mely kígyódzó cső a (28) cső körül van csavarodva és azon czélzattal bír, hogy a víz az egész karbidkészletben egyenletesen és gyorsan oszoljék szét, úgy hogy nemcsak a legfölsőbb karbidrétegek nedvesednek át és fejlesztenek gázt, hanem az egész karbidmennyiség. Hogy a (27) tartányt a karbidtartalom elhasználása után könnyen ki lehessen venni, egy (33) fogantyúval van ellátva. A vízvétel tehát közvetlenül a gáztartányból történik, a melynek vizét mindenkor egy a gáztartány és harang között lévő gyűrűalakú térbe vezetett lapos tölcsér segélyével pótoljuk. Ennek az az előnye, hogy az egy bizonyos mértékben az acetyléngáz által bepiszkított víz a gáztartányból folytonosan eltávolíttatik és ennek következtében a gáz a gyűrűs hézagon nem távozhat el, úgy hogy szagtalan üzem jön létre és a gazométer közelében egész bátran lehet minden veszély nélkül égő lánggal foglalatoskodni. A gázfejlődés igen egyenletes, mivel a vízelosztó (32) kígyódzó cső a karbidot minden helyen megnedvesíti, nem pedig, a mi leggyakrabban előfordul, egyes rétegek egészen nedvesek, míg mások teljesen szárazok. A (16) víztartány alkalmazása folytán el van kerülve azon hátrány, hogy a gáz lökésszerűen jusson a gáztartányba, a mi megtörténnék, ha a gáznak a gázcsövekben összegyülemlett lecsapódott vizén kellene keresztülnyomulnia. A gáztartányból a gáz a (21) csövön keresztül egy (22) tisztítóba jut, a honnan azután rendeltetési helyére vezettetik.